The Aurora Project: Selling The Aggression (2013)

The Aurora Project_Album Cover.jpg

Kiadó:
Freia Music

Honlapok:
www.theauroraproject.com
facebook.com/theauroraproject

Nagyjából egy féléve is meglehet annak, hogy vérbeli angolszász típusú neo prog-rock anyagot recenzáltunk ezen az oldalon (Mystery). Akkor is elég váratlan helyről, Kanadából érkezett az "frissítés". Ezúttal a hollandok leptek meg minket egy kimondottan érdekes, bár nem kihagyhatatlan lemezzel. A The Aurora Project még a millennium évében alakult; 2006-ban (Unspoken Words) és 2008-ban (Shadow Border) már jelentkeztek stúdióalbummal, így harmadikra a "Selling The Agression" már érezhetően egy kiforrott próbálkozás.

Nem csodálkozom, hogy eddig nem sikerült nevet (értsd: széles körű elismerést) szerezniük maguknak, hiszen önálló arculattal nem igazán rendelkeznek. Sztenderd neo-prog zene ez, amelyről azonnal a Pink Floyd nyomdokain járó Marillion és az Arena jut eszünkbe, némi modernebb, keményebb megszólalással fölturbózva. Érdekessége, hogy hangulat tekintetében a Marillion párhuzam nem a Steve Hogarth-éra manapság tapasztalható szuicid elborulásával, hanem a klasszikus Fish-korszak pszichedéliájával állítható föl. Az Arena pedig leginkább Dennis Binnekade éneke és dallamvilága miatt ötlött föl bennem.

Remco v. d. Berg és Marc Vooys gitárosok szólóban sajnos nem virítanak nagyot, de ez talán nem is olyan fontos ebben a műfajban. Viszont a két gitár közös riff-munkája és a kétlábgép szórványos használata ebben a közegben üdítően tud hatni. Talán éppen ebben is látom az AP erényét a műfaj más képviselőivel szemben. Egészen földobja az összképet a lebegős, szellős részek és a rockosabb beindulások váltakozása. Nyilván ezért is jönnek be inkább az olyan dalok, mint pl. a "Dualistic Consciousness” és a "The Oil Supremacy".

Ahogy már mondtam, a címével ellentétben ez az utóbbi 15 év hegyomlásszerű társadalmi változásait földolgozó koncept-lemez nem fog túl sok agressziót árusítani nekünk (sőt!), de még csak nem is a műfaj csúcsteljesítménye. Ugyanakkor nagyon szépen kidolgozott, hangulatos zene, amelyről azonnal lejön, hogy sokat és gondosan elmolyoltak vele.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika