Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
www.blackstarriders.com
facebook.com/BlackStarRidersOfficial

Kezdünk kivérezni, mint hízósertés a januári havon... Nem túlzok nagyon (bár a teljes igazságot azért nem fedi le), ha azt mondom, hogy a blogot immár egyedül viszem. CsiGabiGa másik oldalra költözött, Túrisas régóta a gitárjaival mókol otthon egy szál gatyában, Kotta és Garael kollégák pedig egyéb (munkahelyi és más természetű) elfoglaltságaik miatt csak epizódszereplők. Még szerencse, hogy MádiN. néha megörvendeztet bennünket egy-egy instru anyag szakértő elemzésével. A lényeg, hogy ezt a lemezt sem nekem kellene kiveséznem, de ha már a gyerekeknek megígértem...

Kezdem ott, hogy nekem annak idején a Thin Lizzy kimaradt a szórásból. A fanatikus Black Star rajongók valószínűleg már itt sóhajtanak és legyintenek egy kiadósat, hiszen a BSR voltaképp a Thin Lizzy reinkarnációja, ahol a folytonosságot egyedül Scott Gorham gitáros képviseli. Ricky Warwick énekes igazolásával szinte a lehetetlent oldották meg: tudniillik vele - amennyire ez egyáltalán lehetséges - a legendás Phil Lynott után visszamaradt űrt töltötték be sikeresen.

A BSR már a 2013-as "All Hell Breaks Loose" lemezzel bebizonyította, hogy méltó és képes egy valódi rock legenda örökségét ápolni. Nekem külön szimpatikus, hogy nem vitték tovább a nevet, nem piszkáltak bele egy ilyen tekintélyes hagyatékba, zeneileg viszont teljesen hitelesek. Mostanában nagy népszerűségnek örvend pl. a Dropkick Murphys, azt azonban kevesen tudják, hogy a punkos, kocsmaszagú, kelta népzenével kevert receptet Phil Lynotték már hosszú évtizedekkel ezelőtt kitalálták.

Az új albummal - ahogy a neve is hirdeti - sikerült bebizonyítani, hogy a gyilkos ösztönök továbbra is kifogástalanul működnek a zenekarban. Bennem továbbra is él az a kifogás, hogy a hangzást lehetett (kellett) volna modernizálni egy kicsit. Direkt meghallgattam az 1979-es "Black Rose"-t, és azt kell mondjam, a megszólalásban szinte semmi különbség sincs... Ja, és Gary Moore is hiányzik nekem (nem csak innen). Lehet, hogy a "Black Rose" ennél egy kicsit "progresszívebb" és talán túl sok itt a líra, ennek ellenére azt kívánom, soha rosszabb reinkarnációt!

Tartuffe