Kiadó:
Power Prog Records

Honlap:
www.hibria.com

Erős kezdés után némi visszaesés. Talán így jellemezhetnénk ennek a brazil zenekarnak eddigi munkásságát. Két legendás underground erőmetal album után – a rajongóik szerint legalábbis – a "Blind Ride" (2011) már nem volt olyan bivalyerős, mint elődei. Bár én ezt éppenséggel vitatom, csak a történeti hűség kedvéért égettem bitekbe a közvélekedést.

A tavalyelőtti "Silent Revenge" viszont tényleg kicsit gyengébb lett, ezt kár lenne tagadni. Valószínűleg nem a miatt, hogy végre egy nagyobb kiadó is felfigyelt rájuk, hanem azért, mert az egyik meghatározó tag (Diego Kasper – gitár) távozott köreikből. Így körmünket rágva vártuk ezt a megjelenést (ugye?), mely azt hivatott eldönteni, végleg lejtőre kerülnek-e kedvenceink, vagy csak átmeneti volt a megingás.

Most lőjem le a poént? Na jó, legyen… Rendezték a sorokat, és megint leszedik az arcunkat a technikás, lendületes muzsikájukkal. Ez lenne a verdikt. Vagy csak simán összejött újra minden, vagy tudatosan tették picit változatosabbá a zenéjüket. Mert mintha nyitottak volna egy cseppet a progresszivitás felé, a tempó kiszámíthatatlanabb, a thrash közeli durvulásoktól a málházósabb tételekig (akár egy számon belül is) sok mindent felvonultatnak. Még modernebb groove-okat, női éneket és metalcore elemeket is. (A japcsik pedig megérdemelnek egy kis funkyt is, amúgy hibriásan persze.)

Nem kell megijedni, módjával adagolják mindezt, épp csak annyit eresztenek ránk belőle, amennyi még jól esik. Ráadásul jobban is szólnak most, mint eleddig bármikor. És azok a gitárszólók, ó anyám! Már csak azok miatt is érdemes beszerezni ezt a korongot. És persze Iuri Sanson eszelős éneke okán. De a hibátlan alapokat iderittyentő ritmusszekcióról se feledkezzünk meg! Értitek már? Nincs gyenge pont, így kell hithű metalt játszani 2015-ben.

Kotta