Kiadó:
Gentle Art Of Music

Honlapok:
www.rpwl-wanted.de
facebook.com/rpwl.de

A Pink Floyd tribute bandaként induló RPWL, amely saját muzsikájában sem tudja, vagy akarja meghazudtolni gyökereit, nem rég egy spéci Pink Floyd turnéra indult. A koncertek alatt fölállított "merch" pultokban kapható lesz a 2010 és 2015 között különböző előadások alkalmával élőben rögzített "RPWL Plays Pink  Floyd" lemezük is, amit a turné végeztével is csak és kizárólag tőlük lehet majd beszerezni.

Még 2009-ben a "Live Experience" DVD kritikájában lelkendeztem azon, hogy milyen jól nyomják az ősrégi Floyd nótákat. Akkor az "Opel" és a "Binding My Time" került elő, amelyek kapcsán gyorsan meg is jegyeztem: "E két földolgozást hallgatva azt kívánom, bárcsak kiadnának egy Pink Floyd tribute albumot, amiben elsősorban kevésbé ismert, régebbi dalokra koncentrálnak." Nincsenek illúzióim, Yogi Langék biztosan nem az én kritikusi óhajomtól ihletve fogtak e kiadvány munkálataihoz, mindazonáltal magam látom igazolva ezzel a megjelenéssel - el is gondolkodtam azon, hogy zenei producer leszek... Azután fölébredtem...

A lényeg, hogy az RPWL kizárólag az 1967-től 1970-ig terjedő időszak dalaiból válogatott, olyan albumokat elevenítve föl, mint "A Soucerful Of Secrets", "More", "Ummagumma" és "Atom Heart Mother". De még ennél is méllyebbre ástak: elővették a Pink Floyd legeslegelső kislemezes Syd Barrett-nótáját, az "Arnold Layne"-t, a stúdiólemezen soha meg nem jelent "Embryo"-t. A dalokat modern hangzással, némi tribute-os plusszal és alapvetően nem stúdió verzióban játszák, hanem olyan "kiterjesztett" (extended) változatban, ahogy azt egykor a Floyd tette élőben. Az "Embryo" és a "Fat Old Sun" pl. majdnem 20 percesek.

Lehet, hogy én nem pont ezeket a dalokat választottam volna ki, de nem lehetek telhetetlen. A lényegretörő, valamelyest sűrített "Atom Heart Mother" szvitnek pedig úgy megörültem, mint kiscica a gombolyagnak. Ez a CD a hatvanas évek Pink Floydja iránt rajongóknak mindenképpen kötelező darab.

Tartuffe