Kiadó:
Metal Mind

Honlapok:
www.rpwl.de
myspace.com/rpwl

Nem is olyan régen írtunk az angol neo-prog DeeExpuss koncert DVD-jéről (itt), ami újabb kiváló alkalmat biztosított számunkra a lengyel Metal Mind kiadó áldásos tevékenységének dicséretére. Az RPWL föllépését is ugyanott és ugyanakkor örökítették meg az utókor számára: a 2009. február 17-i koncert egy kétnapos Prog Rock fesztivál része volt a Katowice-i Teatr Slaski-ban, ahol a Metal Mind tulajdonképpen nagyüzemben rögzítette a különböző, ismert és kevésbé ismert előadók föllépéseit (pl. SBB, Shadowland, Tinyfish, Overhead). Döbbenetes, hogy lengyel barátaink az állandó színhely és a rögzített kamerapozíciók ellenére is változatossá tudják tenni a koncertfilmeket; a színpadképet szinte átrajzolja a folyton újratervezett világítástechnika.

Az eredetileg Pink Floyd tribute csapatként indult német RPWL-re nem jellemző Bruce Dickinson színpadi akrobatikája, és a műfaj sem a szédült pörgésről szól, de a közel két órás koncert (113 perc) egyáltalán nem unalmas, bár kétségkívül kell hozzá egyfajta hangulat (ha már a tudatmódosító szerekkel nem illik élni).

Kalle Wallner gitáros játéka varázslatos. Nem próbál meg David Gilmour hasonmásként játszani, stílusa letisztult, dallam-orientált, de kihallatszik belőle, hogy eredetileg heavy metal gitárosnak indult (Blind Ego nevű projektje is inkább ezt a vonalat képviseli), aki technikai értelemben nem képességei fölső határán egyensúlyozgat. Az együttes másik fő oszlopa az énekes, Yogi Lang, aki megszólalásig úgy néz ki (és énekel), mint Steve Hogarth (Marillion), csak valamelyest (Yogi) mackósabb kiadásban.

Az öt eddig megjelent stúdió albumról válogatott szetlistában talán nem minden dal ragadja üstökön az embert, de vannak jól sikerült, kiemelésre méltó darabok. Személyes kedvencem, a "3 lights" úgy ahogy van, mehetne bónusz számnak a Pink Floyd legendás "Division Bell" című lemezének végére. Ilyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak. Itt valamit piszkosul elkaptak a fiúk (Chris Postl basszer pl. a vokálokat)! Itt van azután a "This Is Not A Prog Song" némi öniróniával, de annál több maró gúnnyal a kritikusok iránt, egy rock klasszikusokból álló meddley-vel (Steve Miller Band: Keep On Rocking Me Baby; Status Quo: Rocking All Over The World; Scorpions: Rock You Like  A Hurricaine), eljátszadozva a prog és rock szavak egybehallásán.

Ezeken kívül természetesen akadnak még emlékezetes pillanatok, pl. a "Silenced" című nóta, de az RPWL szolgál két igazi meglepivel. Az első az "Opel" című Syd Barrett nóta, még a hatvanas évekből. Syd Barrett csiszolatlan lírai merengését a német progresszív együttes brilliánsan fordítja le egy modern és kellőképp kidolgozott zenei nyelvre.  Hasonlóan "ősi" a ráadásban eljátszott "Biding My Time", egy Roger Waters dal a Pink Floyd: Relics (1971) albumról. A kellő döggel földolgozott füstös blues nóta hangulatilag némileg kilóg a sorból, de kétségkívül telitalálat.

E két földolgozást hallgatva azt kívánom, bárcsak kiadnának egy Pink Floyd tribute albumot, amiben elsősorban kevésbé ismert, régebbi dalokra koncentrálnak. A DVD-t nézve és hallgatva pedig már nem is fáj annyira a Marillion mostanában tapasztalható ellaposodása.

Tartuffe