Human Zoo: My Own God (2016)

y_1.png

Kiadó:
Bob Media

Honlap:
www.humanzoo-music.de

A "human zoo" (emberi állatkert) kifejezés valójában egy 19. századi jelenséget jelöl, amikor a rasszizmus még nem a politikai jobboldalt hitelteleníteni igyekvő szitokszó volt csupán, hanem a "művelt" nyugat kőkemény koloniális öröksége. Szokásban állt ugyanis a gyarmatokon összefogdosott őslakosokat utazó cirkuszokban, ideiglenes kiállításokon mutogatni, mint amolyan egzotikus érdekességeket. Nem kis iróniával választotta ezt a nevet az a német dallamos hard rockot játszó csapat, amelynek a "My Own God" az ötödik lemeze.

A baden-württembergi formációról ezen az oldalon még nem esett szó, pedig nem tehetségtelen favágók. A muzsikájuk alapján egyrészt a Gotthard-Shakra vérvonal örököseinek tekinthetjük őket, másrészt a '80-as évek pufihajú bandáinak hatását viselik magukon, pl. az albumot indító "One Direction" szerepelhetne akármelyik korai Bon Jovi lemezen is.

Thomas "Seeler" Seeburger énekes hangterjedelme nem túl nagy ugyan, de még nem a vállalhatatlan kategória, a muzsikát viszont kifejezetten élvezetessé teszi Ingolf Engler gitáros egészen naprakész ritmus és szóló játéka, és plusz csavart jelent, hogy Boris Matakovic személyében az "Emberi Állatkert"-ben szerepet kap (jó arányérzékkel, nem tolakodó módon) egy szaxista is. Érdekes hangulati elem...

Nem mondhatnám, hogy levettek a lábamról, de ez a lemez bizony az elejétől a végéig hallgattatja magát, szórakoztató, sőt helyenként sodró lendületű (One Direction, Love Train, Solitaire). Élőben biztos nagyot szólnak, kár, hogy vajmi kevés esélyem van látni őket, hacsak jól időzítve az utazást el nem vetődök valamikor Németország déli vidékeire.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika