A zenekar előző albuma, a Book Of Heavy Metal tovább erősítette azt a meggyőződésemet, hogy az "új zenei megközelítés" és az "egyéniség" nem olyan attribútumok, amelyek hiányában kiváló zenei produkcióról kár is beszélni. Mert mi is történt? A zenekar produkált egy irdatlan metal-klisét szövegben, kiállásban és muzsikában egyaránt, a magamfajta rocker pedig már a szoba közepén is találta magát nagyterpeszben, kezében a léggitárral. Semmi, de semmi olyat nem tartalmazott a lemez, amit ezerszer ne játszottak volna el mások uszkve húsz év alatt, de mégis kiválóak voltak a dalok és számomra igazából ez az egyetlen dolog, ami számított. Ennek fényében lelkesedve vártam az új korongot, és meg sem fordult a fejemben, hogy lényeges változást hoz. Nem is hozott. Bár Snowy Show (dobok) és Gus G (gitár) is távozott a csapatból, megmaradt a "legigazabb" hozzáállás. Ökölbe szorított, vastag láncot markoló kéz a borítón, és már szól is a "Fire! Battle! In Metal!" című nyitónóta! Nagyon vicces, komolyan venni lehetetlen, de ezúttal sem érdekelne, ha a dalok akkorát szólnának, mint a "Book"-on. A szenzációs torkú Niklas Isfeldt teljesítményére ugyan nem lehet panasz, a hangszeresek is teszik a dolgukat, ám a BOHM zsenialitását nem sikerült megismételni. A zene nem tudta leplezni, így a sokadik hallgatás után is megmosolyogtam a dalszövegeket, pedig legutóbb még arra is képes voltam, hogy együtt énekeljem Niklas-szal az "I signed the contract with the Devil" sorokat…

Hammerfall és általában true fanatikusok azért nagyot nem tévedhetnek.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 142. számában jelent meg.)