Az átmenetileg osztódással szaporodó Latin Duó két népszerű gitárosának szerzői lemezeit bemutató koncertet megelőzően  Tátrai Tibusszal beszélgettünk még az óévben, most ígéretünkhöz híven Totya válaszol kérdésinkre.

Legutóbb Tibusszal azzal fejeztük be, hogy lelkesen készültök a koncertre, ami azóta lezajlott. Hogy sikerült, esetleg láthatjuk, hallhatjuk-e  majd mi is, valamilyen formában?

Totya: A visszajelzések alapján remekül sikerült, bár őszintén meg kell mondjam, hogy ezeknek a nagyobb léptékű fellépéseknek a hangulatát, főleg ha egy nagyzenekarral kiegészítve vagyunk a színpadon, én személy szerint kevésbé tudom átérezni. Én szeretem a megszokott dolgokat. Ilyenkor messze is van a közönség, a közvetlen kontaktus sem olyan, mint egy kocsmában, ahol közvetlen tapasztalod és átérzed, hogy tetszik-e amit játszol, arról nem is beszélve, hogy ezekben az esetekben nem a kisebb bulikon jól működő keverési arányokkal dolgozunk, a kontrollból sem az jön, amit én magamnak szoktam beállítani. Ez ezúttal azt eredményezte, hogy igyekeztem hangosabban pengetni, és megerőltettem a kezem. Fájt is a buli után. Ezek persze azért annyira nem komoly dolgok és természetes, hogy összességében mindig nagy élmény a Mendelssohn Kamarazenekarral való közös munka. Ráadásul egy igazán látványos koncert volt, sok vendéggel, ahol a közönség hallhatóan remekül érezte magát. Felvétel készült, amit információim szerint a Duna Televízió hamarosan műsorára tűz, de hogy ebből a későbbiekben lehet-e CD vagy DVD, az még sok mindentől függ. Ha a keverés után a minőség vállalható, akkor nincs kizárva.


Tibuszhoz képest Te sokkal inkább a megszokott utat választottad, de azért ez az anyag sem mentes a meglepetésektől. A gépi groove-ok  és a diszkréten megbújó elektronika mindenképpen annak számít, mint ahogy Frenki Látó lenyűgöző hegedűjátéka is unikum a javából.

Totya: A kérdés eső részét illetően az a helyzet, hogy én tudatosan egy nagyon dallamos, könnyen befogadható lemezt akartam készíteni. Tőlem ezt szereti és várja a közönség, és én sem akarok ettől gyökeresen eltérni. Úgy indultam neki, hogy az egész ne legyen bonyolultabb, mint egy barlangrajz. Az igaz, hogy teljesen külön dolgoztunk és nem is hallgattunk bele egymás dolgaiba, de azért ismertem Tibusz elképzeléseit, és én szándékosan ennek mintegy ellenkezőjét akartam csinálni. Ha ott 17 hegedű van, akkor az enyémben lesz egy, ha ott hosszabbak a kompozíciók, akkor az én lemezem röviden fogalmazok. Az elektronikát illetően más a helyzet, meg egyébként sem gondolom, hogy alapvetően ez határozná meg a lemezt. Ott, ahol igazi percussion kíséretet is felvettünk van, szinte észre sem lehet venni a gépi alapokat. Ugyanakkor a fiam baráti körében szerzett személyes megfigyelésem,hogy a fiatalabb korosztály egyemberként indul be egy olyan nótára, ahol a ritmust egy húzós gépi groove hozza. Frenki Látót személyesen nem ismertem, de magam is megdöbbentem, hogy miután vázoltam, hogy kb. milyen elképzeléseim vannak a hegedű szerepéről, azt milyen tökéletességgel tette magáévá és játszotta fel a stúdióban. Van olyan improvizációja, amit a felvétel után én is hangról-hangra megtanultam, mert a koncerteken én is ugyanúgy akarom játszani.

Számomra kellemes meglepetés volt az Olivér című dal elektromos gitár szólója is.

Totya: Soha nem állt távol tőlem az elektromos gitár, és aki régóta követi a dolgaimat, gondolok itt elsősorban még a Creol-os időkre, az tudja, hogy ott is rendre felbukkantak hasonló megoldások. Én ezt kifejezetten élvezem. Egyébként az Olivér nótám régi dal, mint ahogy az új lemezről a Latin negyed és a Vallomás is az. Most jött el az idő, hogy lemezre kerüljenek. Ráadásul azt gondolom, hogy ebben az instrumentális latin világban egyéninek is számít az elektromos gitár felbukkanása, én legalábbis nem nagyon hallottam még hasonlót.

Valahogy most nehéz elképzelni, hogy ismét összezártok és megjelenik a Latin latin latin latin.. Innen hogyan tovább?

Totya: Az emberek megszokták és talán nem túlzás azt mondani, hogy megszerették az általunk játszott latint, amiről azért tudni kell, hogy az autentikus latinhoz nem sok köze van. Ez inkább latin hangulatú, amolyan VIII., illetve IX. kerületi latin, de nagyon szeretjük és igazából semmi nem indokolja, hogy alapjaiban változtassunk rajta, vagy netán abbahagyjuk. Ilyenről azonban nincs is szó, mindketten folytatni akarjuk. Csupán annyi történt, hogy Tibusznak volt egy régóta dédelgetett zenei ötlete, ami időközben egy lemeznyi anyaggá hízott. Megjelentettünk tehát egy-egy szerzői lemezt, de a Latin Duó folytatását ez nem veszélyezteti.
   
Túrisas

(Az interjú eredetileg a Rockinform 156. számában jelent meg.)