Egy védőügyvéd érezheti így magát, amikor olyan embert kell hivatalból védeni, akinek az ártatlanságáról nincs meggyőződve.

A olasz Scarlet számomra rendkívül szimpa kis kiadó, tele jobbnál jobb, de javarészt ismeretlen csapatokkal, így törvényszerű, hogy elvállalom a zenekarok védelmét, ha így hozza az élet. A második lemezét megjelentető finn OM szimfonikus-heroikus melodikus heavy metalját egy historikus (jelesül: középkori) ízvilág hatja át, hasonlatosan a szintén Scarlet istállós és szintén tök ismeretlen Thy Majesty zenekarhoz.

"Kaszaboljátok le őket, az Úr majd kiválogatja, hogy kik az övéi!" - olvasható a lemezborítón latinul Arnaud Amaury a Citeaux-i kolostor apátjának elhíresült mondása. Béziers városának ostromakor (1209) az ott élő katolikusok szabad elvonulást kaptak, az albigens-katar eretnekek ellenében, ám sokan mégis ottmaradtak puszta lokálpatriotizmusból. Az abbé pedig így hidalta át "bölcsen" a kényes helyzetből fakadó nehézségeket.

Igazi heavy metal sztori: kaszabolunk boldog-boldogtalant, beintünk a Katolikus Egyháznak, meg még egy kis ködös középkori misztikum is vagyon benne. Nagyon kár azonban, hogy az abbéval ellentétben az Olympos Mons nem végzett alapos munkát. Ezek a dalok nem ütnek igazán. Nagyon szeretném pedig sokat és élvezettel hallgatni a lendületes, nagyívű, heroikus témákat, ugyanis én kimondottan szeretem ezt a stílust, amely ugyan lényegileg sablonos, de a jó nóták ezt feledtetni tudják. A nyitó One World ráadásul mézesmadzag, hogy aztán még jobban fájjon, hogy elhatalmasodik rajtunk az unalom.

Egy-két izgalmasabb refréntémát kivéve nem sikerült kiaknázni a lehetőséget. Ráadásul van olyan sajnálatos érzésem, hogy a csapat még így is közel a maximumot hozta ki magából.