Mint ahogy a lakmuszpapír jelzi az oldat kémhatását, olyan egyértelműen, félreérthetetlenül jelölte ki Viharharcos azt a pontot térben és időben, ahol már nem támogathatom jószívvel a harcos-vikinges euro-metal zenei túlburjánzását.

Még az Iron Fire csaknem ugyanezzel a borítóval kínkeservesen, cipőkanállal, ha nehezen is, de átvergődött a szűrőmön, a Stormwarriornak már nincs kegyelem. Úgy kaszabolom le őket a tollammal, mint a vöcsök!

Az Iron Fire esetében azt írtam, hogy igenis szükség van a hősi, harcos mesevilágra, mert ilyenkor legalább egy pillanatra kiszakadunk a mindennapok fogyasztói sivárságából. Volt ebben persze igazság, de amikor már a lemezborítók is csak abban különböznek egymástól, hogy a viking hajó mögött az eget itt egy árnyalattal sötétebbre festik, akkor azt mondom, állj, éppen ez a fogyasztói sivárság maga, a zeneipar palira vesz bennünket.

Azért akinek a gyomra képes feldolgozni akár egy teljes flottát is, azoknak miheztartás végett jelzem, hogy ezek a "vikingek" németek, Kai Hansen és a korai Helloween/Gamma Ray vonalon próbálnak lelkesíteni és észak felé fordítani bennünket, pontosan annyi ötletességgel, mint amennyi a Thunder Axe és Evil Steel művész/álneveikben rejlik. Egyébként elég jó a sajtójuk, nagy tehetségnek kiáltották ki őket, fesztiváloznak mindenfelé, de vigyázat, ez szemfényvesztés!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 157. számában jelent meg.)