Az ilyen lemezek szoktak maradandó nyom nélkül eltűnni a süllyesztőben. Jubileumi kiadvány, fényezi magát vele az éppen 20 éves kiadó, beletesznek mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe, oszt jóccakát!

Csakhogy! A Nuclear Blast mára kinőtte magát Európa egyik legerősebb heavy metal zenékkel foglalkozó kiadójává, és ezt csak úgy tehették meg, hogy a profit és haszon mellett a legfontosabb szempont a kezdetektől a szakmai/zenei hozzáértés volt. Rockrajongók vezetik és vezették a céget, ezért nem is érezték kötelességüknek, hogy a pénz adó okostojások inkompetens magabiztosságával állandóan belepofázzanak a zenekaraik zenei elképzelésébe.

Ez a két dupla lemez is abszolút az előbbieket támasztja alá. A NB legjelentősebb zenekarait és muzsikusait hallhatjuk az anyagon, de a megvalósítás és végeredmény előtt le a kalappal! A kiadó vezetőségének célja egy dallamosabb (Into The Light) és egy „szigorúbb” (Out Of The Dark) lemez megjelentetése volt. Megkértek tehát két zenei zsenit (Victor Smolski - Rage: ITL, illetve Peter Wichers - Soilwork: OOTD), hogy írjanak meg és a dobokat kivéve játszanak is fel(!) egy teljes zenei anyagot úgy, hogy az adott dalokban egy-egy Nuclear Blast zenekar énekese fog közreműködni.

Azon, hogy Smolski mester akár egy egyujjas irhakesztyűben is feljátszik egy jórészt hibátlan, bivaly power-cuccost, egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen a sejtmagjai helyén is valószínűleg kottafejeket találnánk. Ráadásul, aki esetleg nem szereti az anyacsapatának pacsirtáját (Peavy Wagner), most meghallhatja, hogy csapódnak be ezek a combos gitárhangzással és jelentős játéktechnikai fölénnyel megtöltött power bombák, az Edguy, Sonata Arctica, Helloween, Blind Guardian, Nightwish, stb. dalnokok tolmácsolásában.



Szóval, mondom, ezt még csak hagyján, erre azért számítottam. A meglepetés ember viszont Peter Wichers, akinek nem kell szemlesütve Smolski mögött elsunnyogni. Ugyanilyen megközelítésben az In Flames, Hipocrisy, Wintersun, Scar Simmetry, Kataklysm, Death Angel, stb. arcokat kínálta meg egy-egy nótával, és annak ellenére, hogy én magam inkább az Into The Light kínálta zenei világ fényében sütkérezem többnyire, a „dark” most többet forog a lejátszóban. Zúz, mint a disznó, de mindegyik nóta felmutat király, megjegyezhető dallamokat és zenei, ritmikai bravúrokat is. Riffelősebb, mint mondtam, szigorúbb is a Wichers féle koncepció, de egyáltalán nem lett rosszabb, sőt!

Mind a két lemezhez tartozik még egy válogatás bónusz CD is, az NB további, a válogatottban nem szereplő csapataival. Nagyon állat, nagyon zsír mindkettő! Boldog szülinapot!

Túrisas