És ugye nincs ebben semmi üzleti kalkuláció, jó Tramp uram, csak őszinte visszakanyarodás ahhoz a zenei világhoz, amikor a legmagasabban ragyogott a Fehér Oroszlán csillaga, és amelyben mindig is igazán otthon érezte magát?  Hmmmmmm... nem, semmi-semmi, csak a torkom köszörülöm.

Éreztem én, amikor cinkosan kikacsintott rám a hamuszürke Freak Of Nature-ből, hogy a kockás ing, meg a bakancs csak megtévesztés, valójában mindig is az örökzöld Pride-ra emlékeztető harmóniákért és dalszerkezetekért dobogott az az oroszlánszív. Hmmmmmmm... csuda vigye el, valami kaparja a torkom.

Ááááá, a franc aki megeszi, rossz színész vagyok. Nincs baj a torkommal, kimondom, amit gondolok, a gyomrom émelyeg: dollárszagú átverés ez, jó Tramp uram. Persze, nincs egyedül, van néhány tucat tettestársa, gyakorlatilag mindenki, aki a metal MTV-s korszakában lemezt préselt ki magából, és most ismét igyekszik újra sorban állni a pénztárnál, a Legsikeresebb Lemezem II-vel.

Meghallgatva érveit kétség kívül elismerem, jó Tramp uram, abban igaza van, hogy az üzleti megfontolások a Pride tündöklése idején sem hiányoztak. Volt annak ára, hogy a Wait klipjét láthattam az MTV-n. Tudom, hogy a nagykerből vagonszámra hozott hajlakk csak a jéghegy csúcsa, a zárt ajtók mögötti zeneipari ocsmányságokról talán jobb is, hogy nincsenek pontos ismereteim. Csak a nagyságrendjéről lehet fogalmam, ha mindennek eredményeként a zenére született, isteni tehetségű gitáros Vito Bratta úgy kiábrándult egy életre a fehéroroszlánosdiból, hogy Fekete Laci és Nick Árpi egyesült erővel sem tudná újra színpadra rángatni.

Ha tehát megpróbálom önmagában nézni a Pride II anyagot  - előítéleteimet úgysem fogom tudni levetkőzni egyetlen "come back" esetében sem -  el kell ismerjem, ha dalokban még nem is 100 %-ban, hangulatában egyértelmű és minőségi folytatás. Szórakoztat végig, ráaádásul egy pillanatra még arról is megfeledkeztem, hogy Vito Bratta magasról szart az újjáalakulás pénzügyi vonzataira, annyira idézi játékát a Gonna Do It My Way.  De csak egy pillanatra....

Részben azért meggyőzött érveivel, jó Tramp uram. A teljesítményével sincs gondom, úgy énekel, mint régen, a zenésztársak is jók, ám Vito pótolhatatlan, erről nem nyitok vitát.

Az idén az egyik legjobb lemez "Hiteltelen" kategóriában.

Túrisas