Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.saintdeamon.se
myspace.com/saintdeamonband

Ez sorban már a második banda, amelyikől nem nekem, hanem Túrisas cimborának kellett volna írnia (hiszen korábbi anyagaikat is ő boncolgatta), de egyéb irányú elfoglaltságai és érdeklődése miatt rám hárult a feladat. A tehetséges fiatal muzsikosokból verbuválódott SD esetében nem is lehetne nehezebb dolgom. Hamisítatlan skandináv dallamos metált játszanak, amelytől nem idegen a hard rock-osabb, szoftsabb hangzás sem (ld. Pandaemonium).

Hiába azonban a fogós dallamok sokasága, a félelmetesen jó hangú énekes, az ember nem tud szabadulni attól a benyomástól, hogy ezt már nagyon sokszor hallotta azelőtt. Hát igen, a gond ott van, hogy ilyen bandákkal Skandináviában Dunát - illetve, akarom mondani: tavak és fjordok százait - lehet rekeszteni. Poldi bácsi (Rajz János) mondogatta sokszor a zseniális Janikovszky Éva klasszikus megfilmesített változatában: "Igen, igen. Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Csak az a szép zöld gyep. Csak az fog hiányozni" (szabadon idéztem). Nos, az SD is jó, csak az a bizonyos plusz, amitől a sok hasonló produkció közül kiemelkedhetne, csak éppen az hiányzik.

Amolyan rock zenei Poldi bácsiként mi is ezt vagyunk kénytelenek hajtogatni. Szinte lehetetlen konkrét kifogásokkal élni. Talán lehetne dögösebb, technikásabb a gitáros, de tulajdonképpen nincs vele gáz. Sokat dobna a bandán egy metálosabb hangzás és egy bravúros billentyűs, de ugyanakkor kiváló metál bandák százai - köszönik szépen - jól megvannak szolid szinti alapok és virtuóz billentyűs szólók nélkül. Az énekes pedig kétségkívül világszínvonal. Akkor meg mit fanyalgok itt? Szerencsére a banda nagyon fiatal, még bőven saját arculatra találhatnak, még lángra gyúlhat bennük a zsenialitás szikrája... Talán. Vagy maradnak az erős középszernél.

Tartuffe