Aspera: Ripples (2010)

Kiadó:
InsieOut Music

Honlapok:
www.asperaofficial.com
myspace.com/asperaofficial

Jópár éve követem módszeresen a rock- és metálzenei világ történéseit, kritikus füllel hallgatok bele már-már földolgozhatatlan mennyiségű megjelenésbe, de még engem is lever a lábamról, hogy a kezdeti (vihari előtti?) csend után milyen erősen kezd az idei év. A legújabb taglócsapást - nem beszélek félre! - egy tizenéves srácokból álló norvég gimis garázsbanda mérte az egyébként edzett tarkómra. Még legénytoll is alig pelyhedzik az állukon, de ez a süldő csapat Illusion néven már évek óta elszántan próbálkozik demókkal, sőt van egy saját kiadású EP-jük is. Most, hogy már betöltötték a "matuzsálemi" 20. életévüket, gyorsan leszerződtek az InsideOut-hoz, történt némi fazonigazítás, és fölvették az Aspera nevet (noha ugyanezen a néven létezik egy amerikai indie rock csapat is).

Asperáék tipikus európai progresszív metált játszanak, de származásuk miatt érthető, hogy dominálnak a Pagan's Mind és Circus Maximus hatások. Mindent egybevetve mégis az a benyomásom, hogy zeneileg leginkább a svéd illetőségő Silent Call-hoz állnak legközelebb (lásd itt). Szellősebb, kevésbé karcos, néhol amúgy TNT-sen AOR-os a hangvétel. Ennek Norvégiában már tekintélyes hagyománya van. Robin Ognedal gitáros és a kölyökképű Nickolas Main Henriksen billentyűs nagyon erős párost alkotnak, idővel olyan nagyágyúkká nőhetik ki magukat, mint a DGM-es Mularoni-Casali összetartás.

Ha lenne kalapom (valahol van egyébként a beépített szekrényben) most tuti levenném és lelkesen meglengetném. Ezév január 25-e (az új Myrath és Orphaned Land is akkor jelenik meg hivatalosan) pirosbetűs ünnep lesz a kalendáriumomban.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika