Slechtvalk: A Forlorn Throne (2010)


Hát kérem, kapaszkodjon meg mindenki, úgy értem, az a kb. hat ember, akinél a következő információ sokat nyom a latban; a holland Slechtvalk keresztény zenekar!

Közel vagyunk a végítélethez, tiszta sor. Most cserélődnek föl éppen a mágneses pólusok.  Nagytiszteletű Pándy András lelkész és sorozatgyilkos az alagsorban áztatja savba családtagjait, a maradékot pedig megbecstelenített lányával a helyi mészárszékre viszi (wikipédia), a black metal Slechtvalk pedig kifestve, szőrruhákban, karddal a kézben arról hörög gyomorból, hogy ha megütnek, tartsd oda a másik orcád is…

Nem ez a lényeg persze, hanem a zene, még ha így furcsa is egy kicsit. A produkció egészében nézve korrekt, folk metal, viking metal, modern black metal jegyeket egyaránt felvonultató mixtúra. Az összkép egységes, negyedik lemezére kellőképpen összeért zenekart mutat. Nincs bennük semmi különleges (leszámítva az ideológiai irányultságot), a számosságában és minőségben is erős mezőnybe szépen belesimulnak, sem alulról, sem felülről nem lógnak ki.

Vannak jó tempók, himnikus, dagályos témák, néhány dallamos kórusrész, megbízható hangszerkezelés, de ennyi. Nem kevés ez így sem, biztos lesz róluk egy-két elragadtatott kritika.

Azért vigyázd, Uram, minden lépésüket, hogy az északi pogány istenek birodalmában járva kísértésbe ne essenek, - ámen.

Túrisas

Címkék: lemezkritika