Kiadó:
Magnatude Records

Már az idejét sem tudom, hogy mikor volt szó ezen az oldalon utoljára vérbeli jazz rock lemezről. Bár nem vág kifejezetten a profilunkba, azért időről-időre fölbukkannak itt ilyen típusú megjelenések is (persze nem az engesztelhetetlenül metálos szívű Túrisas tollából). Most tehát hosszabb szünet után teszek egy kitérőt a jazz világába, méghozzá nagyon szomorú apropóból. Nincs egy hónapja (október 7-én), hogy a legendás Dixie Dregs billentyűsét, T Lavitz-ot álmában meglepte a fagyos szívű halál. 1978-tól kezdve, hosszabb-rövidebb megszakításokkal egészen haláláig volt a Dixie Dregs tagja, de emellett szinte szó szerint számtalan lemezen működött közre, projektben vett részt. Sőt saját albumokat is adott ki, miközben produceri munkával szintúgy foglalkozott.

A School Of The Arts egyike azon projekteknek, amelyek nem saját neve alatt jelentek meg, bár a zenét teljes egészében ő szerezte. Az akusztikusan hangszerelt lemez elkészítéséhez a jazz világában nagyon jól csengő neveket sikerült megnyernie: a gitárokat Frank Gambale és Steve Morse kezeli, szerepel rajta a The Mahavishnu Orchestrá-ból és a Dixie Dregs-ből ismert hegedűs, Jerry Goodman, a ritmusszekciót pedig Dave Weckl és John Patitucci alkotják. Mit mondjak? Igen erős csapat.

Szerencsére a lemezt nemcsak az "all star" csapat teszi érdekessé, hanem az izgalmas, vérbő szerzemények. Nagyon komoly kreatív energiák dolgoznak itt, az ember szinte észre sem veszi, hogy a dalok hangszerelése kizárólag akusztikus. A "fúzió" nem megy az élvezhetőség kárára, és még a líraibb hangvételű daloknak is van egyfajta húzása (groove-ja). Ha nem lenne biztos receptje a pénzügyi csődnek (na meg lenne jó néhány millióm fölösbe), tuti csinálnék egy olyan jazz klubbot, ahol ilyen muzsikák szólnának.

Amennyiben bárkiben fölmerülne az igény, hogy T Lavitz időtálló munkásságáról méltóképpen megemlékezzen, a Dixie Dregs lemezek után (vagy mellett) jól teszi, ha előveszi a School Of The Arts projektet is. Egy teljes óra garantált jó szórakozás lesz a jutalma, s vajon lehet-e ennél szebb módja kegyeletünk lerovásának? Kedves T, nyugodj békében!

Tartuffe