Unsun: Clinic For Dolls (2010)

Ha jól számolom, ez éppen a 943-dik női énekessel megerősített (?) gót metal csapat, amelyről írni vagyok kénytelen, de hogy mégsem vágódtam aléltan hanyatt a borítékbontás után, annak nem csak a Jimi Hendrix vadiúj, ötlemezes, díszkötéses antológiája volt az oka, amelyet szintúgy ugyanez a kövérre hízlalt boríték tartalmazott, és amely napokig konstans vigyort varázsolt az arcomra.

Lengyel barátaink nagyon intenzívek mostanában igényes metal fronton, de élnek ott is legendák, akik már évekkel ezelőtt megalapozták világhírüket. Ilyen a death metal Vader is, ezért voltaképpen nyugodt voltam, mert tudtam, hogy az ex-Vader gitáros Mauser jelenleg itt "húzza". Olyannyira, hogy ez az ő bandája, Aya (ének) meg a neje. Márpedig ha Mauser kezeli a hathúrost, akkor semmi nincs veszve. Majd jól belemászik az arcomba, onnan az arcüregembe, ott megtelepszik, szétterül, majd belülről páros lábbal kirúgja a szemgolyóimat. Jó Vader szokás szerint. "Driving force of underlying guitar riffs"-szól a promó szöveg. Helyben vagyunk, pusztítás lesz ez, akárki meglássa! Ayával vagy nélküle, mindegy. Ja, hogy gót? Lehet tőlem gót is, majd jön Mauser, mint Van Helsingben a farkasember és lészen olyan gót pusztítás, hogy a katedrállis kapubéllete adja a másikat.

Feladtam. A negyedik nóta és nem jön Mauser, mint farkasember. Kurvára nem jön. Azt sem állítom persze, hogy csupán annyi életet lehelt a hangszerébe, mind Bogdán Csabi az Első Emelet fénykorában a sajátjába, mert ez sem igaz. Szól az a hangszer becsülettel, de ettől ez még belesimul a gót metal átlagba. Éppen olyan, mint a többi 942. Vagy kicsit talán jobb. Megberhelték ráadásul még az egészet egy kis elektronikával is.

Az első csalódás után, ha már tudatosult az emberben, hogy a vérfarkasra itt és most hiába vár, lassan azért megmutatja magát az anyag. Aya sem idegesítő, jól összerakott produkció, a hangzás is zsír és még a dalokban is van némi potenciál. Ha nem vezet meg Mauser, talán még több elismerésre is ragadtatnám magam. Így azért inkább csalódás, bár a Hendrix-antológiával bármikor tudok vígasztalódni.

Túrisas
 

Címkék: lemezkritika