Lehet, hogy manapság másmilyen rockot tologatok be önszántamból a lejátszóba, kevésbé ezt a nagyon dallamos, magyar rock/metal-t, de akárhányszor horogra akad egy ígéretesebb példány, rögtön veszem ki a tokból a léggitárt, és megállapítom, hogy milyen állat lehet ilyen fülbemászó, de igényes és mégiscsak vaskos(ka) dalokat nyomni koncerten, fülig érő szájjal és testis-ig lógó gitárral. Márpedig a Twister ilyen.

Indul a "Káosz" és már nyomom is leengedett léggitárral, hogy aztán a szólóhoz érve már jobban koncentráljak, mert azt Szávai Gergő úgy odapakolta, hogy még léggitáron sem engedheti meg magának az ember, hogy csuklóból ellinkeskedje. Teszem fel az egyik lábam a kanapéra, összpontosítok, hááááát, so-so, így sem ment könnyen...

Nem tudok fogást találni rajtuk, mondjuk nem is volt célom egyáltalán. Örülök, hogy újra egy minden ízében igényes magyar zenekarral találkoztam. Én a szövegeket általában magasról szarom le (rock-szocializációban ne legyen szöveg-igényes az ember), de annak azért örülök, hogy ha nem is magvasak a gondolatok, de azért azok úgy lettek megírva, hogy nem kell az énekesnek (Mókos Tamás és nagyon ügyes) erőszakot elkövetni az anyanyelv ellen. Pont annyi szótag, amennyi kell, sőt nincs "mósólyódat"-szerű verbális brutalitás sem.

Ha tetszelgek a szakmai ítész szerepében, és miért is ne tenném teljes jogkörben, nem vagyunk szerények, nem tudok mást mondani: a Twister dallamos rock-metal stílusban prémium minőségű, magyar viszonylatban jól megszólaló anyagot tett elérhetővé a Hammeren keresztül sokunk számára. Köszike is érte!

Egy-két dal nekem jobban bejön, egy-kettő kevésbé, mások majd viszont éppen az általam kevésbé hallgatottakat avatják majd kedvencükké és nekik is igazuk lesz, mert minőségben egyenletes a színvonal. Ha az Avatar (teljes joggal) népszerűvé vált a szintén hasonló terjesztési lehetőség miatt, akkor reálisan nézve a Twister-nek is jár ugyanez.

A név véleményes, a borító és cím meg egyenesen béna, ha pedig mindenképpen jön egy őskekec (az mindenképpen jön pedig), az is csak annyit vethet a zenekar szemére, hogy az anyag egészében, egyszerre végighallgatva, talán kevésbé tűnik változatosnak.

Srácok, nem Andi miatt mondom, fogunk mi még egymás torkának is ugrani itt, de ez egy jó lemez, el lehet rá kezdeni büszkének lenni.

Túrisas