A mátészalkai gitáros vezette G-Jam Project "Sides Of The Soul" címmel megjelent új lemeze levert lábról bennünket, pedig van fülünk az igényes gitárzenéhez. És ha egyébként megfellebbezhetetlen értékítéletünkben mégsem bízna valaki, tegyen csak egy röpke guglis próbát. Ha elmarasztaló kritikát talál a neten , vendégünk egy sörre. Pitta pedig nemcsak remek dalszerző és nagy  tudású gitáros, de egy kellemes, szimpatikus, szerény ember is.

Ha a blogunktól eltekintünk, mondván elfogultak vagyunk (pedig nem), akkor is tudunk bőven érvet amellett felhozni (pl. Hard Rock Magazin, Riff.hu), hogy új lemezed minőségi munka, ami ráadásul könnyen utat talál a zenehallgatókhoz. Márpedig az instrumentális gitármuzsika nem éppen a legjobb választás, ha pl. "A hónap lemeze" elismerést akarja valaki bezsebelni, ráadásul nemzetközi mezőnyben. Nektek mégis sikerült….

Az igazság az, hogy ezen mi is meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy ennyire elnyeri a kritikusok tetszését. Éreztük, hogy talán erősebb az első lemeznél, de azért abból levezethető, annak mintegy folyománya, a párhuzam több vonalon is érezhető. Az feltétlen örömmel tölt el, hogy szinte első hallásra barátságos a lemez, még egy laikus számára is. Ez mindenképpen siker, a fő cél is ez volt.

Éreztek-e nagyobb érdeklődést az első lemezhez képest?

Akik az első lemezt megvásárolták, vagy megkapták, szinte mindenki rendelkezik már a másodikkal. Az eladások ugye csakis interneten történnek, ennek ellenére meg vagyok elégedve az eladott példányszámmal, annak ellenére, hogy már torrent oldalakról is letölthető, ami valójában nem zavar. Eleve nem a súlyos bevételek miatt készült az anyag, még valamiféle elismerésnek is felfoghatjuk, hogy felkerültek a dalok az illegális oldalakra:)
Kérdésedre válaszolva, érezhetően nagyobb az érdeklődés.

Mennyire vagy személyesen elégedett a végeredménnyel? Játsszunk el a gondolattal: ha korlátlan lehetőségeid lettek volna, mennyiben lenne más, vagy több a "Sides Of The Soul"?

Ha egy tízes skálán kellene értékelni, 7 pontra tenném a saját elégedettségemet. Ahogyan a kérdésben is benne van, igen korlátozottak voltak a lehetőségeink, személy szerint a saját időm pedig gyakorlatilag a nullával volt egyenértékű.

Nagyon nehéz úgy felkészülni, annak tudatában, hogy meghatározott időn belül kell felvenned az egész albumot. Nekem különösen nehéz dolgom volt, hisz a dob alapoktól a bőgőn és ritmusgitáron át a billentyűs hangszerekig, mindenre oda kellett figyelnem, hisz a dalokat amellett, hogy megírtam, még plusz hangszerelnem is kellett. Nos, ez elég tetemes időt vett el, gyakorlatilag a szólóhangszerre egy napom maradt, hogy kidolgozzam valamelyest és feljátsszam, néhány helyen elég improvizatív lett. Ha nem is korlátlan, de valamivel több időm lett volna, biztosan lenne, amit másképp csinálnék, de így sem vagyok elégedetlen a tartalommal.

Hogyan születik egy G-Jam nóta?

Első lépésként a telefonomra dúdolom fel, ha eszembe jut valami, akár éjszaka is képes vagyok ezért felkelni, sokan néztek már hülyének étteremben vagy az utcán sétálva... Aztán ezt szépen "kiszínezem" és így tálalom a zenekar elé, akik, mint természetes szűrők eldöntik, hogy életképes-e vagy sem. Gyakorlatilag majdnem az összes dal így készült.

Melyek a legfrissebb történések körülöttetek?

A koncertek mellett most készül el első videóklippünk, mely egy promó klip lesz, és ha minden igaz, hamarosan készül a második is, amit egy picit viccesebbre szeretnénk csinálni. Közben szépen lassan készítem a harmadik nagylemez anyagát is, bár még képlékeny, hogy folytatom ezt a vonalat, vagy valami újjal próbálkozom.

Figyeled-e a mai zenéket, gitárosokat vagy Te is megélsz már a "nagy öregek" hagyatékából?

Lehet, hogy szégyen, de nem igazán követem a mai pop-rock kultúrát, ha igen, akkor is csak a kedvenceim ténykedését.

Mátészalkán élsz, ahonnan hátrányból indulsz a fővárosi kollegákhoz képest. Miben lehet ezt érezni leginkább a muzsikus hétköznapokban?

A távolság érezhetően hátrány, ez biztos. Főleg a koncertek szervezésénél jelentkezik, ugye senki sem szeret plusz 600 km útiköltséget kifizetni, így a hétköznapi "forgásból" mindenképpen kimaradunk. Szakmailag nem hiszem, hogy hátrányt jelentene, a zenészekkel így is tartjuk a kontaktot.

Bár a TV-t nézve, rádiót hallgatva ez szinte hihetetlen, de tény, rengeteg fiatalt rabul ejt a hangszer és az élő zene varázsa. Te milyen tanácsot adnál nekik?

Nem hiszem, hogy tisztem lenne tanácsokat osztogatni, szerintem nem vagyok olyan szinten és helyzetben. Ám ha úgy szólna a kérdés, hogy mi lenne, ha egy családtagom kérne tanácsot, akkor azt mondanám, hogy az alkotásnál és a megvalósításánál nincs szebb dolog. Ha ezt még díjazzák is, az csak hab a tortán.

Kíváncsi lennék a véleményed szerinti 5 legmeghatározóbb gitárosra, illetve lemezre, amelyek leginkább inspiráltak téged.

Hűűű, ez nehéz kérdés, leginkább a gitárosok, ugye. Az biztos, hogy a "nagy öregek" biztosan hatással voltak rám (Gary Moore, Santana). Az újkori zsenik közül pedig szinte kivétel nélkül mindenkit meghallgatok, talán Kotzen bácsi áll a legközelebb hozzám.

A lemezekkel már könnyebb dolgom van, ha ötöt kell mondanom ezek mindenképpen:

1. Extreme: Three Sides To Every Story
2. Greg Howe: Parallax
3. Richie Kotzen: Mother Head’s Family Reunion
4. Lee Ritenour: Rit’s House
5. Mr.Big: Lean Into It

Túrisas