Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

ZerO IllusionS: Oblivion (2011)

2012.02.08. 11:12 | Dionysos | 12 komment

Kiadó:
ZI Productions

Honlapok:
www.zeroillusions.com
myspace.com/zeroillusions

Göteborgban a 2010-es népszámlálási adatok szerint kevesebb, mint 600 000 ember él. Ezzel Svédországban a második, Skandináviában az ötödik, az Európai Unióban pedig az 55. legnépesebb település. Magyarul Budapest minimum háromszor nagyobb város, mégsem tud fele annyi világszínvonalon teljesítő metal bandát fölmutatni (In Flames, Dark Tranquility, Soilwork, stb.), de még csak stílust sem neveztek el róla, én legalábbis nem tudok budapesti dallamos death metalról.

A ZerO IllusionS ebben a zeneileg inspiráló, vibráló klubélettel rendelkező svéd városban fogant 2004-ben. Nem a szülővárosuk nevével aposztrofált stílusban alkotnak, hanem egy dallamosabb power metal vonalat képviselnek, amiről nekem leginkább a Savatage-utód Circle II Circle jut eszembe (főleg a hangsúlyos, csattogó bőgőjátékról). Ugyanakkor a keményebb riffelés és a dallamvilág miatt az André Holmqvist dobos által rajongva tisztelt Pagan's Mind is fölmerül az inspirációk után szaglászó kritikusban, jóllehet a progresszivitás itt még nyomokban sem mutatható ki (mondjuk ez a legutóbbi Pagan's Mind lemezre sem volt igazán jellemző).

Az "Oblivion" a 2009-es "Enter Eternity" után a második teljesértékű album, amit saját kiadójuk, a ZI Productions jelentetett meg. Mind a hangzás, mind a dalszerzés tekintetében érezhető némi előrelépés, de azért a premier liga még mindig messze van. Persze élőben nagyon megnézném a csapatot, a hírek szerint ugyanis nagyon süti bulikat csinálnak; ez a macsó, "hell bent for leather" stílus amilyen mulatságos polgári szemmel nézve, olyan szórakoztató lehet a színpadon. A lemezt indító "Arise" riffje ugyan gyanúsan ismerős, de tuti jót bólogatnék rá mondjuk az A38-as hajó gyomrában. A Zakk Wylde-os csikorgatással dögösített "Who You Are" is tetszetős, ilyenből kellett volna még legalább egy fél tucat.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr744078038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.02.08. 15:33:54

óriásoff és elnézést, de ezt az oblivion-oblivious párost muszáj meglovagolnom.
Már szerettem volna kérdezni korábban is, a Hourglass 'Oblivious To The Obvious' c. lemezével találkoztatok-e már és ha igen, milyen véleménnyel vagytok róla. Itt a blogon nem találtam róla írást.

Még egyszer bocsánat az offért :)

Kotta 2012.02.08. 16:26:09

Én írtam róla még a HRM-en, sőt, ha jól emlékszem, év lemeze is lett nalam, de dobogón volt az biztos. Otthonról majd belinkelem, ha nem találod meg őket.

Dionysos 2012.02.08. 16:26:17

Ne haragudj, de ezt az off-dolgot nem nagyon értem. Azért megjegyzem, hogy ezen az oldalon valóban nem jelent meg írás az Hourglass anyagról, de egyik munkatársunk, Kotta, aki korábban a hardrock.hu-n tündökölt, azon az oldalon már közölt róla egy recenziót:

www.hardrock.hu/?q=node/9107

Dionysos 2012.02.08. 16:27:15

@Kotta: Vazze, alighanem egyszerre posztoltuk kommentjeinket! Vicces...

tipeti 2012.02.08. 16:30:41

@Dionysos: Nagyon együtt...és egyszerre gondolkoztok!!!! Micsoda csapat!!!!!!

Kotta 2012.02.08. 19:50:42

:)))

Igen, jól emlékeztem "Az év külföldi lemeze: 1. Hourglass: Oblivious To The Obvious"

www.hardrock.hu/?q=node/11501

A technika ördöge miatt nehezen olvasható ugyan...

2012.02.08. 23:11:10

@Kotta: Mindkét linket köszönöm, holnap pótolom hiányosságomat, fogalmam sincs, hogy siklottam el a cikkek felett. Elnézést kérek és köszönöm. Ritkán írok (akkor általában hülyeséget), de rendszeresen és lelkesen olvaslak Benneteket :)

Kotta 2012.02.09. 05:54:15

Igazan nincs mit, nagyjabol mi is elmondhatjuk ugyanezt, mar mint, hogy ritkan irunk, akkor is valami hulyeseget :)))

Ezek szerint bejott a Hourglass?

2012.02.09. 10:08:23

@Kotta: gyanús, hogy Ti fertőztetek meg, régen én egy okos, értelmes ember voltam (legalábbis a környezetem ezt hazudta), aztán rátok leltem, most meg idáig süllyedtem :)

Rettenetesen. Az első hangtól az utolsóig, teljesen beleszerettem, nagyon ritkán fog meg lemez ennyire. A recenziód nagyon ül, ha lenne kis tehetségem és írói vénám, talán szóról-szóra ugyanezt írtam volna.

2012.02.09. 10:13:16

@Kotta: A Forbidden City a másik nagy szerelem (reggel épp azt hallgattam munkába jövet), talán még a Legacy-t is veri, amit anno épp Neked köszönhetően ismertem meg... úgyhogy kicsit megkésve, de a 2009-es toplistám első két helyezettje megegyezik a Tiéddel. ,
A többi listás lemezt nem igazán ismerem, hétvégén ha lesz időm, pótolom eme hiányosságomat.

2012.02.09. 15:19:58

@Dionysos: köszönöm szépen a linkeket, a Step Ahead cikk megjelenésénél már olvasótok voltam és így természetesen a másik három írást is elolvastam azon nyomban.
Ha egyszer időmilliomos leszek, nekiugrok az oldalnak a kezdetektől, azt hiszem sok-sok értékes kincs van még számomra elrejtve az oldalak között.