Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.tommyermolli.net
myspace.com/tommyermolli

Azt épp nem lehet mondani, hogy uborkaszezon van, az új munkatársaknak köszönhetően november hónapban 36 (!) posztunk volt, én azonban már év végéig nem nagyon várok komoly megjelenéseket (kivéve talán az új Cloudscape anyagot, de annak pontos dátumáról meg még semmit sem tudni). Így keveredhetett ide Tommy Ermolli, olasz gitáros 2009-es instrumentális lemeze, a "Step Ahead". Nem világmegváltó anyag, ezért tulajdonképpen nem tragédia, hogy annak idején elmaradt a recenzió, de azért van annyira jó, hogy egy pihisebb időszakban szó essen róla.

Ermolli (Khymera, Cosmics) már régóta hűséges társa Daniele Liverani (Empty Tremor, Genius Rock Operas) multi-instrumentális zeneszerzőnek, és elsősorban a Liverani által életre keltett olasz progresszív metál szupergrúp, a Twinspirits gitárosaként ismert. Első (és eleddig egyetlen) szólólemezén is a Twinspirits zenészei kísérik (Danele Liverani, Dario Ciccioni, Alberto Rigoni), ami persze garantálja az alapok szikla szilárd halmazállapotát.

A "Step Ahead" nem leplez le semmilyen váratlan, meghökkentő vonást Ermolli zenei érdeklődésében, stílusában, mert azt halljuk tőle, amit minden eddigi hangzóanyagon: technikailag szeplőtelenül kivitelezett, elsősorban dallam-orientált és nem kérkedő muzsika ez, ami egyszerre demonstrálja Ermolli jó dalszerzői vénáját és megkérdőjelezhetetlen hangszeres kompetenciáját.

Egy kicsit mégis az az érzése az embernek, hogy egy kiváló muzsikus biztonsági játékát hallgatja, s bizony nem egyszer már-már álom szökik a hallgató szemére (pl. Enlightening Darkness, Virtual Redefinition). Hiába várunk valami meglepő, érdekes megoldásra vagy néhány kellőképpen kidolgozott énektémára - mondjuk a Twinspirits tehetséges énekesétől, Göran Nyströmtől. A lemez telis-tele van jó ötletekkel, de ezek sokkal jobban ülnének egy Twinspirits albumon. Ermolli alighanem az a gitáros, akinek nem intrumentális szólóanyagokra kellene koncentrálnia, hanem egy komplett bandában szólózni akkorákat, hogy a rajongóknak megroggyanjon a térdük (pl. Joy Of Illusion, Arrival).

Tartuffe