Kiadó: Think Tank Media

Honlap: www.lanalane.com

 

Milyen az új Norlanderné lemez? Hát Norlanderes. Unatkoznak a melódiák. Időnként egymásba kavarodnak, némileg felzavarva az állóvizet, hogy a prog-rock light kategóriájú háttérbazseválást már-már megszokó füleimet összegubancolják. De amikor a már Chernél is gyűlölt digitális hangtorzítást is bevetik a győzelem érdekében, akkor vesztik el végleg a csatát. A lemezhez sehol sem találtam hangmintát vagy promo videót. Talán nem véletlenül!

 

 

 

Kiadó: Szerzői kiadás

Honlap: www.houseofleaf.com

 

Leif Sundint imádom. Énekelt Michael Schenker mellett (Written In The Sand), John Norum oldalán (Play Yard Blues), és asszisztált Brian Robertson 2011-es visszatéréséhez (Diamonds And Dirt). Ehhez képest a House Of Leaf nevű projektje egy Mike & The Mechanics-osan nyugodt, letisztult zene, kicsit ugyan Tom Petty-sen blúzabb az említett zenénél, de ez egy egész más világ, mint amit vártam tőle. Ez tulajdonképpen kakukktojás a beszámolóban, mert valójában nem rossz zene, csak nem az esetem. A korábbi zenésztársak közül John Norum és "Robbo" Robertson közreműködik az albumon, Schenker azonban távol maradt. A honlapján meghallgathatók a dalok.

 

 

 

Kiadó: A-Minor Records

Honlap:www.myspace.com/beggarsbride

 

Hej, Vossi, Vossi! Már megint mit csináltál? A svájci "mélytorok", a Nick Cave-hangú Holggy Begg zenéjét vagy elsőre megszereti az ember, vagy mindig is utálni fogja. Én az előbbibe tartozom, nem kis mértékben az első lemezen vendégmunkáskodó énekeseknek köszönhetően: Marc Storace (Krokus), Gary Barden (MSG), Aino Laos (Laos) és Ela (EBC Roxx). Megszólalt még néhány dalban maga a szerző és maga a producer is. Vagyis Holggy Begg és Michael Voss.

 

 

A második, egyébként akusztikus albumot Gary Barden énekelte végig, az is nagyon tetszett. A harmadik lemezen viszont Vossi úgy gondolta, ezt ő is el tudná énekelni. Csakhogy neki annyira nem álltak jól a dalok, hogy az első mondatban említett amúgy is kényes egyensúly egy csapásra felborult. A negyedik albumon tehát visszatértek az első lemez jól bevált receptjéhez és változatosságához (és főként ugyanazokhoz a vendégénekesekhez).

 

Na végre! Vossinak megjött az esze! - gondoltam és repesve vártam a folytatást. Amit megint Michael Voss énekelt végig, úgyhogy ezzel le is húzta az új anyagot a WC-n. És ezen nem tud változtatni Don Airey (Deep Purple) billentyűs és Mark Schulman (Foreigner) dobos közreműködése sem. Egy-egy számban felbukkan Gary Barden és Sass Jordan, ezek a lemez legszebb pillanatai. Az új lemez dalai közül egy sincs fenn a "jutyúbon", egyperces ízelítőket ide kattintva kaphatunk.

 

CsiGabiGa