Kiadó:
Century Media

Honlap:
www.myspace.com/3iob

Baj lesz itt! Ez volt az első gondolatom, a nyitó "Metal Woman" halatán. Ahogy azt az előző korong kapcsán is megírtam, ezek a full klisé, középtempós számok nem állnak valami jól a bandának, pontosabban semmi extrát nem tudnak nyújtani az amúgy sem túl izgalmas retro hullám bandáihoz képest. Ezekkel még az undergroundban is max. középszerre ítélik magukat.

Aztán nem lett. Mármint baj. Mert a folytatásban felpörgetik a tempót rendesen. Innen kezdve leginkább egy jól beszpídezett Judas Priestre hasonlítanak, a mikrofonnál Udo és Boltendahl még mutáló szerelemgyerekével. Belátom, ez így nem hangzik valami jól, a valóságban azért ez nem olyan rossz ám, de legalább ahhoz elég érdekes immár, hogy végighallgassuk a lemezt.

Elégedetten konstatáltam tehát, hogy minden bizonnyal olvasták és megfogadták a tanácsaimat. Visszacsempésztek némi black metalos hörgést és sikálást a muzsikába – van ám abban valami meghökkentő, amikor ebbe a közegbe megérkezik a Deep Purple, egy olyan uniszólóval, amit (legyünk jóindulatúak - amilyent) utoljára Blackmore és Lord előadásában hallottunk. Akárhogy is, engem éppen azzal a "Look Out"-tal vettek meg végül, amiben ezt az ominózus poént ellövik.

A zenekar nem árul zsákbamacskát: itt a tradicionális heavy metal éltetése zajlik ötven percben. Korántsem kötelező anyag, de nyugodtan odatehető az Accept mellé, mint olyan hagyományápoló cucc, ami azért 2012-ben sem ciki. (Vagyis dehogynem, csak nem úgy. Hanem direkt. Nagy különbség!) Ennyi pedig talán elég ahhoz, hogy kiemelkedjenek abból a bizonyos középmezőnyből - az undergroundban legalábbis.

Kotta