Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Jaded Heart: Common Destiny (2012)

2012.05.25. 14:14 | Dionysos | 6 komment

Kiadó:
Fastball Music

Honlapok:
www.jadedheart.de
myspace.com/thebandjadedheart

Az évek során, blogos tevékenységem folyományaként komoly lexikális tudást gyűjtöttem össze a rock és metál zenék világáról, de tartok tőle, hogy még így is csak egy elég szűk kis keresztmetszetére látok rá a szakmának. Pl. a Jaded Heart nevű német power metallistákkal életemben először 2010 márciusában találkoztam, amikor a Rage előzenekaraként teljesen meggyőző műsorral leptek meg minket (beszámoló itt). Túrisas cimborával elismerően bólogattunk, csak akkor húztuk össze a szemöldökünket, amikor a magyar rock klasszikus, a "Két forintos dal"  nyúlását elővezették "Hero" címmel. Szegényeknek sejtelmük sem volt, hogy ezt a riffet itthon már több mint 30 éve ismerik...

A bandát a '90-es évek hajnalán alapították a Bormann tesók, Michael és Dirk, de ma már egyikük sem tagja a zenekarnak. Elég nagy volt a jövés-menés, még Alex Beyrodt (Sinner, David Readman, Voodoo Circle) is pengetett itt egy rövid ideig. A jelenlegi dalnok, a Svédországból importált Johan Fahlberg nemcsak képtelenül nyurga termetével, de kiváló orgánumával is föltűnést kelt. A Jaded Heart elsősorban miatta és az ügyes kezű billentyűs, Henning Wanner (Tramp's White Lion) miatt érdemes a figyelemre.

Nem állítom, hogy a "Common Destiny" száz százalékos, azt sem, hogy a Jaded Heart akár egy orrhossznyival is előrébb lendítette a dallamos európai hard rock és power metal szekerét, de ez a lemez meglepően kellemes hallgatnivaló, sodró lendülettel, megkapó refrénekkel és fincsi szólókkal. Tulajdonképpen nincs rajta egyetlen egy olyan dal sem, amit a rádióban hallva elkapcsolnék. Sőt, a "Ride And Hide", a "No More Lies" vagy a "Fire And Flames" kimondottan erős dalok. Minden jobbfajta kocsmában ennek kellene szólni, nem a Fluor nevű nyálas és tehetségtelen ratyinak...



Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr434545803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garaelkatona 2012.05.25. 17:31:14

Én nagyon csípem ezt a Jaded Heart féle európai heavy rockot, amit a Shakra, meg a régebbi Gotthard, vagy a M.I.L.L.I.O.N művel. Hard rockos dallamok, de heavy metal riffelés, ráadásul állat énekes - ebben jobbak, mint a neo-sleeze-glam bandák -, minden, amiért szeretem a műfajt. A múltkori Jaded Heart nagyon "szíven ütött", ezt még nem hallottam, de most gyorsan nekifutok, Cult úgyis kicsit elpunnyasztott.

tipeti 2012.05.26. 15:21:30

A Jaded Heart korábbi alkotásait ismerem, az utóbbi 2-3 lemezt kihagytam, nem tudom mit vesztettem vele...talán egyszer bepótolom.
Más. Anno valamikor írtunk a Myrath első lemezéről, a Hope-ról. Beszereztem....nagyon nagy kár lett volna kihagyni.....zseniális debüt album...

garaelkatona 2012.05.27. 11:54:46

@tipeti: A jaded Heart az utóbbi három albumán már inkább heavy metal banda, mint hard rock, legalábbis a nyolcvanas években biztos odasorolták volna.
Ez az album szerintem be fog jönni neked - nekem igencsak - , ízelítőül a lemezről a Buried Alive c. számot hallgasd meg, ami egy virtigli metál himusz.

Kotta 2012.06.13. 09:41:21

meglepően jó kis cucc ez. süt róla a műfaj iránti elkötelezettség
"ez a lemez meglepően kellemes hallgatnivaló, sodró lendülettel, megkapó refrénekkel és fincsi szólókkal" - tökéletes jellemzés