Emlékeztek arra a rejtélyes tűzgömbre, ami néhány napja elzúgott az ország északi területei fölött? Nem kell ötletelni tovább, kizárásos alapon csak Viktor Smolski lehetett a csészealjával, merthogy amint azt nagyon helyesen megállapítottuk néhányan a Dieselben, tuti biztosan ufonauta a srác. A Földön nem szokás így gitározni, de ha nagyon ritkán mégis, akkor sem fog senkinek így megdörrenni a cucca, mert nem tart még itt a földi hangtechnika.

Ez a harmadik Rage koncertem, ez a harmadik Rage koncertbeszámolóm, és ismét ott vagyok, ahol a part szakad. Tudniillik majd megint le fognak torkollni a kívülállók, koncerten jelen nem lévők, hogy miért kell dagályos túlzásokba esni egy koncertbeszámoló kapcsán, de legalább Ti, akik ott voltatok velem együtt, védjetek majd meg, álljatok ki mellettem, minden úgy történt, ahogy itt írva vagyon.

Mert ugye ugyanazt láttuk? Előételként egy közepesebbecske cseh csapatot (Seven), majd a kimondottan profi teljesítményt nyújtó és jó kiállású (kivéve a dobost) németeket (Jaded Heart). Főleg utóbbiaknál lehetne még elidőzni, hiszen tényleg megmozgatták a jelenlévőket (ezúttal nem volt ciki a nézőszám sem), ráadásul a magyar rockultúrának kedveskedve még a "Kétforintos dal" is terítékre került. Csak némileg árnyalja a gesztus értékét, hogy vélhetően aznap este is úgy feküdtek le a fiúk, ez az ő daluk és "Hero" a címe… 

Aztán pedig ütött az óra, és színpadra lépett a Mike Terranát mára tökéletesen pótló André Hilgers, a színpadon mindig megbízható teljesítményt nyújtó alapító atya, Peter "Peavy" Wagner, és igen, a néhány nappal korábbra sikerült és némileg célttévesztett földreérést követően a majdnem tökéletesen humanoidra formált Idegen is. Azért csak "majdnem", mert valamiért a távoli galaxisban, Smolski földi megjelenésén dolgozó  kicsi, zöld stylistok azt gondolták, hogy Németországban a lóhajú rockzenészek máig visszanyírják a frufrut...

Ez persze csak a leggyanakvóbb Galaktika-szakkörösöknek tűnhetett fel, a legtöbbünknek csupán akkor esett le a tantusz, amikor az "Empty Hollow" instrumentális tételére került sor. "UFO!" mondtam döbbenten a cimborámnak, aki egyáltalán nem lepődött meg kijelentésemen.

Az új lemezt szereti a zenekar, ez kiderült az előzetes nyilatkozatokból, meg a koncertprogramból is, hiszen talán három nóta kivételével az egészet lenyomták. Feszesen, profin, valami egészen hihetetlen gitárjátékkal és vastag gitárhangzással kísérve.

Pillanatok alatt ért véget a show, pedig ha szűken is, de megvolt a kötelező másfél óra. Az utolsó "Set This World On Fire / Down" kettős pedig nyilván arra kellett, hogy a döbbenettől lecövekelt közönség felocsúdásáig Smolski észrevétlen be tudjon szállni a csészealjba.

Harmadjára láttam őket, és ha valakit tényleg irritál a túlzó(nak gondolt) beszámoló, a hetedik égig való elragadtatásomról, akkor maradjunk annyiban, hogy harmadjára szartam magam alá a Rage koncertteljesítményétől.

A helyszínen készült friss képekért külön köszönet a-cslp.hu oldalnak.

Túrisas