Kiadó:
Fastball Music

Honlapok:
www.jadedheart.de
myspace.com/thebandjadedheart

Az évek során, blogos tevékenységem folyományaként komoly lexikális tudást gyűjtöttem össze a rock és metál zenék világáról, de tartok tőle, hogy még így is csak egy elég szűk kis keresztmetszetére látok rá a szakmának. Pl. a Jaded Heart nevű német power metallistákkal életemben először 2010 márciusában találkoztam, amikor a Rage előzenekaraként teljesen meggyőző műsorral leptek meg minket (beszámoló itt). Túrisas cimborával elismerően bólogattunk, csak akkor húztuk össze a szemöldökünket, amikor a magyar rock klasszikus, a "Két forintos dal"  nyúlását elővezették "Hero" címmel. Szegényeknek sejtelmük sem volt, hogy ezt a riffet itthon már több mint 30 éve ismerik...

A bandát a '90-es évek hajnalán alapították a Bormann tesók, Michael és Dirk, de ma már egyikük sem tagja a zenekarnak. Elég nagy volt a jövés-menés, még Alex Beyrodt (Sinner, David Readman, Voodoo Circle) is pengetett itt egy rövid ideig. A jelenlegi dalnok, a Svédországból importált Johan Fahlberg nemcsak képtelenül nyurga termetével, de kiváló orgánumával is föltűnést kelt. A Jaded Heart elsősorban miatta és az ügyes kezű billentyűs, Henning Wanner (Tramp's White Lion) miatt érdemes a figyelemre.

Nem állítom, hogy a "Common Destiny" száz százalékos, azt sem, hogy a Jaded Heart akár egy orrhossznyival is előrébb lendítette a dallamos európai hard rock és power metal szekerét, de ez a lemez meglepően kellemes hallgatnivaló, sodró lendülettel, megkapó refrénekkel és fincsi szólókkal. Tulajdonképpen nincs rajta egyetlen egy olyan dal sem, amit a rádióban hallva elkapcsolnék. Sőt, a "Ride And Hide", a "No More Lies" vagy a "Fire And Flames" kimondottan erős dalok. Minden jobbfajta kocsmában ennek kellene szólni, nem a Fluor nevű nyálas és tehetségtelen ratyinak...

Tartuffe