Friss az élmény (mádi bortúra), ezért belevágok újra a poharazgatásba. És rögvest vissza is kanyarodom a méltatlanul átugrott fehérborokhoz. Pedig, ahogy korábban már fejtegettem (ITT), fehérben nagy a potenciálunk. Ráadásul ebben a rekkenő hőségben veres szóba se jöhet. Csak egy laza, hűsítő, friss, gyümölcsös reduktív.

A reduktív technológia nem az ördögtől való, a zárt fémtartályos erjesztés – ahogyan a rozéknál is (lásd ITT) – a frissesség, a gyümölcsösség megőrzését szolgálja. Ráadásul most a korízléssel is találkozik ez az ízvilág. A legjobb ár-érték arányú borokat ebben a műfajban a Hilltop (Neszmélyi borvidék) és a Nyakas (Etyek-Budai borvidék) pincészetek adják. Arra, hogy ezen üde nedűket nem csak mi szeretjük, remek bizonyíték az, hogy előbbi nagyjából évi 6 millió palackot (!) szállít Angliába.

Az ő Irsai Oliverük amúgy alapbor. Bármikor előkapható, ha az ember fia nem a művelt alkoholistát akarja megjátszani, hanem csak úgy beszélgetni, fröccsözgetni egy jót. Amúgy ez a szőlő a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér keresztezése (később aztán belőle nemesítették a Cserszegi fűszerest, a Piros tramini segítségével). Csajos és csajozós bor. Kevés test, zéró ásványosság, mérsékelt alkohol, ezzel szemben íz- és illatkavalkád.

Nem sokkal többért viszont már lehet egy klasszissal jobb borocskát is kapni. Itt hívnám fel a figyelmet a legújabb felfedezésemre és aktuális kedvencemre, egy tokaji reduktívra a kvázi kézműves Demetervin (Mád) pincétől. A Délceg tökéletes megtestesítője a könnyed, gyümölcsös, nyálcsorgatóan üde, ugyanakkor némi ásványosságot is hordozó és a terrorárt is tükröző nedű paradoxonjának. Egyszerűen tökéletes egy ilyen fülledt nyárestére, mint amilyen ez is. Kábé ugyanezt tudják még amúgy Pálffy Gyula (Köveskál, Balatonfelvidék) műremekei is.

Ha már Tokajon járunk, akkor viszont megemlíteném a Royal Tokaji Furmintot, mely orbitális bestbájként vigyorog ránk minden valamire való ABC polcáról, mint ideális belépőbor a hordós érlelést (is) kapott, komolyabb, ásványosabb, a termőterület jellegét is tükröző borok világába. A borászat szintén angol tőkével és felvevőpiaccal operál elsősorban, és méreténél fogva baráti áron képes ezen alapborát kínálni.

Komolyabb étkezéshez én nemigen bontogatom a reduktív cuccokat, maximum egy kis nasit (kesudió, pisztácia és/vagy sajttál) teszek az asztalra, de egy laza, nem túl ecetes saláta még elcsúszik hozzájuk. A furmint pedig tökéletes kísérője – szerintem – a tartalmasabb halételeknek (pl. rántott ponty/harcsa krumplisalátával), de erősebb sajtok, vagy akár egy töltött káposzta mellett is megállja a helyét.

Zeneileg a könnyed, légies reduktívak egyből a Tykettot juttatták az eszembe – a "Forever Young" hatalmas nagy sláger volt, van és lesz, emlékeztek? És most nem az Alphaville-ről beszélek... Ehhez képest egy testesebb furmint minimum egy meghívás a dzsungelbe. Ez a dal is klasszikus, épp ahogy a borvidék és a szőlőfajta. Enjoy!

Kotta