Kiadó:
Magic Circle Music

Honlap:
www.holyhell.com

A Manowar balkézi - más emberi szerv eszetekbe se jusson! - gyermekeként induló Holyhell a főnök látens, illetve nem is annyira látens szimfonikus vágyainak zenei megtestesülése, bár a csapat ékeként díszelgő énekesnőt elnézve a vágyat testi formában is el tudnám képzelni, de ez legyen az én bajom. A 2005-ben alakult csapat az Európában csúcsra járatott stílust próbálja az amerikai piac torkán lenyomni egy Malmsteen klón gitármágus – Joe Stump –, a Manowar turné billentyűse, és egy szőrös tökű profi dobos, az Ark-ot is megjárt John Macaluso segítségével. Elvileg tehát a dolognak igencsak működnie kellene, hiszen az énekesnő, Maria Breon már a megjelenésével is sikert kovácsolhat, és hát a hangja sem rossz, még ha nem is annyira klasszikusan iskolázott, mint az európai holland iskolás lányoké, de hiába minden vizuális gyönyör, ha az öreg kontinensen már minden hangjegyét eljátszották azoknak a daloknak, amiket a csapat prezentál.

Hiába, no, ez bizony az a szegmense mindennapi életünknek, ahol korunk katonai-gazdasági szuperhatalma csak megkésett trappolásra képes abban a porban, amit Európa elöl szaladó lába felver. Persze lehetne egy jól sikerült újrahasznosító csapatot is prezentálni, ám a Holyhell egyszerűen nem képes olyan dalokkal előrukkolni, melyekben megvan a megfelelő érzelmi spiritusz, és Maria hangja sincs annyira érdekes, hogy pótolni tudja a dallamok ötlettelenségét. Pedig ha Manowar kapitánytól nem is, David DeFeistől igazán vehetnének pár leckét – no persze nem a művészi önmegvalósításba belegabalyodott maitól, hanem az úgy 15 évvel ezelőttitől, és máris meglenne a sikerhez elegendő dallamtöltet. Ráadásul még azt a lehetőséget sem használják ki, amit a gitáros jelenthet, és amivel, illetve akivel valami különbet tudnának nyújtani a finn-holland színtérnél, mert valljuk be, a gótikus-szimfonikus csajbandák listás lemezei nem a mesterien kidolgozott gitárszólókról híresek.

A Holyhell mindezek miatt továbbra is megmaradt egy, a pop és a szimfonikus metal (power jelző szigorúan törölve!) határán mozgó szürke kísértet, izé, kísérlet csapatnak, akiken sem a kritikusokat a napokban igazán intelligens módon az anyjukba visszaküldő főnök (jelentem, innen üzenem, én nem tartozom közéjük, mert megdicsértem az új Manowar lemezt), sem a vért a fejekbe tódító modellalkatú "vokálina" nem tud segíteni. Most pedig gyorsan elhagyom a termet, mert hátha Maria is tart néhány kiélezett, szálkás "fuckardot" a fegyverszobában, oszt majd jól ellátja a bajomat.

Garael