Kiadó:
Retro Media Kiadó

Honlap:
www.koralforever.hu/
zbb/zold_bibor_band

Tisztelt Bíróság!

Kiss Zoltánnal szemben elfogultságot jelentek be. Ő az a magyar énekes, aki bármit el tud énekelni a heavy metáltól (Iron Maidnem) a stoner rockon át (Ego Project) a hard rock klasszikusokig (Korál Forever Band), és a Gary Moore emlékkoncerten még bluesból is jól vizsgázott. Hát hogyan lehetne bűnös egy ilyen "eminens"? És mégis vádolom őt. Vádolom előre megfontoltan, aljas szándékkal, nyereségvágyból elkövetett CD megjelentetéssel.

Manapság, amikor a gazdasági helyzet romlása miatt az emberek egyre kevesebbet költenek a kultúrára, és aki még megtehetné, az is többnyire a Download Records (copyright: Garael) kiadványait részesíti előnyben, a vádlott egy korábban ingyenesen hozzáférhetővé tett albumot visszavont, és bűntársaival (Fischer László – gitár, Nagy "Liszt" Zsolt - billentyűs hangszerek, Tolmacsov György – basszusgitár, Krecsmarik Gábor - dobok) szövetkezve fizikai formátumban jelentette meg, néhány elmebeteg, dinoszaurusz, utolsó mohikán (továbbiakban: gyűjtő) örömére, és a többség bánatára.

Második vádpontként fogalmazom meg azt, hogy eléggé el nem ítélhető módon - a közismert P. Mobil, Tunyogi Rock Band és Korál nótáknak az eredetihez hű, mégis egyedi interpretálásával - a közönségét "beetette" a muzsikájával, hogy azután a függővé vált emberektől egyre több és több pénzt csaljon ki "koncertlátogatás" ürügyén, támogatva ezzel a fellépéseknek helyet adó vendéglátóhelyeket is, így akár bűnszövetkezetben elkövetett fosztogatással is vádolhatnám.

És most itt ez a CD, valódi mondanivalóval rendelkező szövegekkel, fülbemászó dallamokkal, igazi "békebeli" hard rock muzsikával. Vagyis nem átallottak innovatív, kísérletezgetős, újszerű, ezáltal előremutató zenélés helyett visszanyúlni valahová a '70-es évek végének Rainbow zenekara környékére, ráadásul súlyosbítja cselekedetüket az, hogy az ennek megfelelően megkomponált dalokat megfejelték a '80-as évek közepének Bon Jovi vokáljaival, és eléggé el nem ítélhető módon még némi magyar ízt is belekevertek a fentebb említett tiltott "beetető" szerekből (Korál, TRB, P. Mobil, P. Box).

Harmadsorban vádolom azzal, hogy ilyen el...szott nevet adtak a zenekaruknak, hiszen a "Zöld A Bíbor Band" név úgy, ahogy van, értelmetlen, legfeljebb a Radics Béla emlékére írt, majd a Bencsik Sándor halálára leporolt, s azóta minden rockzenész mennybe menetelekor elővett P. Box-dal címére emlékeztet, s miközben a név hallatán az átlagember fejében mozgolódó kisördög P. Box nótákat várna el, ehelyett leginkább P. Mobil (jó, azért Bencsikből mégis kapunk egy adagot), Korál és Tunyogi Rock Band dalokat tartanak repertoáron.

Most, hogy - a Mobilmániához hasonlóan - kezdik kinőni ezt a kölcsönruhát, mely egyre inkább fűzőként szorítja össze tehetségüket, s ebből kibuggyanni látszik valódi énjük, egyre kevésbé állja meg a helyét a tribute band-re utaló elnevezés (hasonlóképpen a Solaris Tribute Band-hez, akik a saját anyagukat Tompox néven adták ki).

Szólítom a tanút, a megvezetett rajongót, mondja el, mit tud a lemezről!

Tisztelt Bíróság!

Én ezt a lemezt nagyon szeretem. Hibái dacára és késői megjelenése ellenére. A nyitó "Tudom jól" kezdő billentyűfutamai leginkább a Lord nemrég újra kiadott "nulladik" lemezének intróit juttatja eszembe. Az "Utolsó esély" gitárjának vezérdallama a Toto "Stop Loving You" refrénjére rímel, de ennyi bőven belefér. A nagy kedvencem azonban az "Álarc". Ez a kvintesszenciája a második pontban megfogalmazott vádaknak. Igazi Korálos riffekre (A másik oldalon) épülő hard rock kezdés után a Bon Jovi ízű refrén, amely elsőre megragad az emberben, majd jön egy Malmsteen-ízű neoklasszikus futam, (amit Eddie Van Halen óta minden gitárospalánta eljátszana két kézzel a gitárnyakat "tapizva", de itt ezt a billentyű nyomja), hogy a visszatérő refrént az ember már együtt énekelje a zenekarral. Mindez szövegében egy kis társadalmi fricskával megfűszerezve. Remek!

A "Nézz rám" a maga szellősségével enged "rápihenni" az előző nóta sokszínűségére. A szóló elején a gitár riffekben pedig ismét visszaköszön az a Korál-érzés, és itt végre Fischer László is szólózik egy egészségeset, kár, hogy a hetedik nótáig kellett rá várni. A címadó szerzemény zongoraszólójánál kezdtem kapisgálni, hogy miért becézik "Liszt"-nek Nagy Zsoltot. A Schenkeres (Never Trust A Stranger) basszusfutamokkal és a felső tamokkal megtámogatva a lemez egyik maradandó élménye. A "Mondd, hogy újra szép lesz" dalban viszont egészen más, Nightwish-es arcát mutatja meg, azonban a szinti alapokból itt is egy vérbeli hard rock nóta bontakozik ki, amelyben a rövidke szólót ezúttal a basszusgitár kapja.

Az "Utazó" nyitó dobképletére felkaptam a fejem, hogy aztán a jól eltalált középtempós riffekre mozgásba is lendüljön. Igazi "headbang-elős" nóta. A refrénje viszont nem annyira ütős, mint a korábbiak. Olyan, mint a Rainbow-ban a "töltelék nóták" (Run With The Wolf, The Shed): nagyon jól megkomponált dalok, odafigyelsz rájuk, amikor hallgatod, de valahogy nem maradnak meg az emberben.

A lemez igazi gyöngyszeme az "Álmomban még" című ballada, amely egy szem zongorakísérettel úgy jó, ahogy van. A vége felé egy kevés vonós is belép, a "Rainbow Eyes"-t felidézve. Egy fiatalkori nagy kedvencem, a Lord szombathelyi koncertjén előzenekarként fellépett osztrák No Bros gyönyörű "Be My Friend" balladáját juttatja eszembe. A záró "Vihar előtt" pedig Blackmore-osan lazán keletiesre vett billentyűkíséretével amolyan "Eyes Of Fire" hangulatba hoz. Én már nem tudok létezni e zene nélkül! Még akarok! Még! Még! Még!

Tisztelt Bíróság!

Én, mint a vádlott ügyvédje, szeretném felhívni a figyelmet az enyhítő körülményekre!

A vádlott a lemez megjelentetését nem tagadja, de amíg csak lehetett, késleltette azt. Bár az egyre jobb és jobb saját kompozíciók egy idő után lemezért kiáltottak, de igen sokáig kellett kiáltozniuk, hiszen Kiss Zoltán már 2010-ben elhintette a koncerteken, hogy hamarosan lesz lemezük (a Mobilmánia második lemezével egy időben), ehhez képest 2 évet kellett várni, mire fizikai valósággá lett. S talán ennek a késlekedésnek tudható be az is, hogy a "nagy öregek", Donászy Tibor és Kékesi László - elunván a késlekedést - a konkurencia (Mobilmánia) mellett tették le a voksukat.

Ráadásul a billentyűs zeneszerzőnek és az erre "rádolgozó" keverésnek köszönhetően az egész lemeznek olyan "Nightwish-feelingje" van, ahol a billentyű rátelepszik a zenére, miközben a gitáros széles mosollyal és széles terpeszben nyomja a kvinteket, hogy ezzel adjon némi keménységet a muzsikának. Élőben ezek a dalok egészen másként hatottak, viszont a CD-n igyekeztek elnyomni a kemény rock jelleget (éppúgy, mint a Prognózis első lemezén).

A lemezről hiányoznak a gitárszólók is, egy-két dallamszólótól eltekintve az ex-Korál húrnyűvő nem nagyon erőlteti meg magát. A szólók szépen felvezetettek, előkészítő riffekkel megbolondítva, mint a Vandenbergben, csak épp az igazi gitáros teljesítmény hiányzik a dalok többségéből, Fischer gyakran megelégszik egy-egy óvatos dallamszólóval, és azt is elnyomja a túltengő billentyűs alap. Ebben a zenében pedig elengedhetetlen lenne egy kiemelkedő gitáros produkció, a többször emlegetett Rainbow is Ritchie Blackmore-tól lett nagy, és nem a lemezenként cserélődő billentyűsöktől.

Így elmondhatjuk, hogy a vádlottak mindent megtettek azért, hogy bár megjelentettek egy hanghordozót, azt ne vásárolják meg az átlagos rajongók, csupán a korábban "gyűjtő" összefoglaló néven emlegetett elfajzott csökevények.

A vádlott elismeri, hogy más zenekarok kompozícióival tette ismertté zenekarát, de kérem szépen: hiszen a Beatles is így kezdte! Azonban az idő múlásával egyre több saját dalt csempésztek a műsorba és ezzel párhuzamosan csökkentették a feldolgozások számát. A vendéglátóhelyekkel való "szövetkezés" pedig a megélhetési bűnözés kategóriájába tartozik. Valamiből fizetnie kell a számlákat a zenésznek is, a vendéglátósnak is.

A harmadik vádpontban vádlott nem érzi bűnösnek magát. Kérem ezek alapján a büntetés mérséklését, illetve felfüggesztését!

A Bíróság ítéletet hirdet:

A Bíróság a második és harmadik vádpontban elhangzottakat nem tartja meggyőzőnek, így a vádak alól felmenti a vádlottat. Az első vádpontban, az előre megfontoltan, aljas szándékkal, nyereségvágyból elkövetett CD megjelentetésben azonban a vádlott bűnös. Ezért őt a Bíróság életfogytig tartó éneklésre ítéli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs!

CsiGabiGa