Kiadó:
Revalve Records

Honlapok:
myspace.com/absolutepriority
facebook.com/ABSOLUTE.PRIORITY

Meg kell mondjam, a borító alapján nem sokat vártam a livornói, toszkán csapattól. Volt egy olyan érzésem, hogy a nevükkel ellentétben, nem válnak zenehallgatási szokásaim abszolút elsőbbségévé. Ebben ugyan nem tévedtem, de szépen lassan, apránként adagolva "rám nőttek". Nem azt a fajta progresszív metált játsszák, ami azonnal elbűvöli, de legalábbis elismerésre kényszeríti a hallgatót. Nem bonyolult, de összetett zenét játszanak, dallamaik nem slágeresek, de igényesek, aprólékosan megkomponáltak, a hangszeres teljesítmény sem lehengerlő, de teljesen kompetens (tessék meghallgatni a "4:00 AM" című instrumentális szerzeményt!). Az egésznek van egy sajátos, bűvöletes hangulata.

A "Hunter" kiértékelése során kaptam hideget, meleget. Ez alatt azt értem, hogy hideg zuhanyként ért a fölvétel tompa hangzása, főleg a dobok puffogása idegesítő. Ugyanakkor Valerio Voliani énekes teljesítménye szívet melengető. Ezt a faszit gyorsan ki kell emelni ebből a fülledt, sokadik vonalas itáliai klubéletből! A torkában benne van úgy Ray Alder, mint Geoff Tate zsenialitása!

Talán nem véletlen, hogy éppen ezek a zenekarok jutottak eszembe a "Hunter" hallgatása közben. Ugyanakkor rá kell mutatnom, hogy ez nem csupán a dallamok és az énekes stílusának kérdése. A koncepcionálisan építkező, lassan, de magával ragadóan hömpölygő dalok nekem az "Empire" (1990) korabeli Queensryche-ot és a "Parallels" (1991) korabeli Fates Warningot idézik. Ha ez a lemez nem is válik tehát abszolút elsőbbséggé nálam, az tuti, hogy a figyelmemet sikerült fölébresztenie. Ez a formáció komoly támogatást, rendes hangmérnököt és kényelmes stúdió-időt érdemelne, mert abból akár még igazán nagy dolgok is születhetnének.

Tartuffe