Kiadó:
Victor Entertainment

Honlapok:
www.helloween.org
myspace.com/helloween

Milyen banda ez a Helloween? Hát…olyan cukormázasan kőkemény, poweresen dallamos, tradicionálisan előremutató és megbízhatóan megbízhatatlan. Nem, nem őrültem meg – bár a jellemzett csapat őrülten racionális módon halad előre pályáján, egy-két, talán tudatosan meg nem tervezett lépéstől eltekintve –, pusztán a német alap-rohambrigád alkotói korszakait próbáltam koherens egésszé gyúrni. Hogy így sikerült? Nos, ezért Helloween a Helloween.

Tudom, vannak a rajongóknak olyan csoportjai, akik szerint a banda a két "Keeper" album után már nem tudott a csúcsra kerülni, sőt, egyesek úgy gondolják, hogy az igazi zenit a "Walls Of Jericho" volt (náluk pusztán azok az elvetemültebbek, akik a korai demók után már csak rohadt tököt szagoltak), nos, én nem tartozom közéjük. Kiske kiválása bármennyire is fájt mindenkinek – igen, nekem is – az énekes utolsó két csapatbeli albuma és elkövetkező életpályájának zenei irányultsága abszolúte igazolta a kirúgás tényét, még akkor is, ha eme aktus valószínűleg nem a középkori lovagok illemkódexe szerint zajlott, de hát jól tudjuk, már anno dacumál sem mindig tiszta eszközökkel folyt a "nem apád, nem anyád", főleg, hogy nem is szerettek fürödni. A Kiske utáni Helloween életmű a kissé harmatosabb "Keeper 3" és az inkább zenei fricskának betudható áthangszerelt klasszikusokat leszámítva tulajdonképpen nem tartalmazott gyenge darabokat, de legalább erőseket annál inkább, hehehe. A csapatnak ráadásul sikerült levetkőznie a korai évek ökörködésre hajlamos attitűdjét, és olyan riffekkel feltuningolni a dallamos refréneket, amikkel néha még a power határait is sikerült kijjebb feszíteniük.

A legutóbbi két lemez után a beharangozó kislemez következetesen folytatja azt a szigorú trendet, ami miatt még azok is képesek lehetnek kedvelni a bandát, akik számára a dallam a nyálcsorgatás mértékegysége. Menetelős, agyba-zúzós riffek ütik a szinkópát le a csuklani is elfeledő dallampártiak fejében, de azért nem kell megijedni: az emlékezetes refrének, ha nem is első hallásra, de lángoló nap erejével égetik be magukat a dobhártyákba, és ha a nagylemez hasonló elánnal rúgja szét a seggünket, akkor – és kéretik most nem rosszra gondolni! – örömmel fogunk pucsítani!

Garael