Kiadó:
Angular Records

Honlap:
myspace.com/tunnelvision

Talán nem szentségtörés, ha azt mondom, hogy erről a lemezről nekem Szent Ágoston Vallomásainak egy magyarra tisztességesen le nem fordítható mondata jut eszembe: "Sero te amavi, pulchritudo tam antiqua et tam nova, sero te amavi! – Későn szerettelek meg, örök-új szépség, későn kezdtelek szeretni!" (Liber X, Caput 27) Ezt a retrospektív bejegyzést egy sötét, fagyos, hó fútta éjszakán tett séta ihlette, amikor – nehogy magamra maradjak gondolataimmal – begyűrtem a fülest a külső hallójáratba, és szinte véletlenszerűen a finn progresszív zenekar első lemezére navigáltam az iPodomat. Szép látvány lehettem, ahogy léggitározva, vékony fejhangon nyüszítve végigcaplattam a városon!

Az "ügyeletes kedvenc" rovatban már szerepelt a TunnelVision a "Days Of Joy And Bliss" című nótával. Akkor is szokatlanul bőbeszédű voltam, mert totálisan elfogult vagyok. Szinte félve vallom be, hogy ezt a ma már lényegében beszerezhetetlen lemezt véletlen találtam meg az Erzsébet körúti CD Pince használt hangzóanyagai között. Akkor hirtelen sokalltam azt a valamivel kevesebb, mint két rongyot, amit kértek érte. Nem telt bele két nap, pánikban hívtam föl unokaöcsémet (aki kénytelen-kelletlen elszármazott a fővárosba): vegye a kabátját és rohanjon le a lemezért, mielőtt valaki lecsap rá. Így kezdődött 2009-ben ez a megkésett, de azóta is sziklaszilárd szerelem. Miért is kellett 10 évet várni arra, hogy egymásra találjunk!?

A zenekar több mint 10 éve pihentetve van, pedig elvileg nem oszlottak föl. A muzsikusok össze-vissza, keresztül-kasul projekteznek: Marko Waara énekes Warmen lemezeken szerepel, Lauri Porra a Stratovariusban bőgőzik, Juhani Malmberg Kotipelto albumokon pengetett párszor, Mirka Rantanen meg a mostanában gyanúsan hallgató Thunderstone dobosa. Ha tudnám hova címezzem, tuti írnék egy levelet Marko Waarának. Egyrészt megkövetném a kezdeti tamáskodásom miatt: "Zseni vagy, Marko, félreértettelek! Légyszi, hallass magadról!" Másrészt megpróbálnám rávenni arra, hogy trombitálja össze a régi csapatot, mert én, meg még kb. 10 ember ezen a igénytelen szar világon új anyagra ácsingózik.

Megfogadtam, hogy kifejezetten a zenéről most nem is írok. Minek? A youtube-on minden egyes dalt le lehet vadászni. Aki szereti a korai Dream Theater-t Malmsteen-iskolás szólókkal és egy Ozzy-klónnal a mikrofonnál, hallgassa csak meg; ha pedig van olyan, akit ez a kombó nem ihlet meg, az máris elvesztegetett 5 percet az életéből azzal, hogy elolvasta ezt a bejegyzést. Legyen elég annyi, hogy a "While The World Awaits" a képzeletbeli lakatlan szigetre cipelhető 10 albumban ziher benne van.

Tartuffe