Bullet For My Valentine: Temper Temper (2013)

bullet-for-my-valentine-temper-temper.jpg

Kiadó:
RCA Records

Honlapok:
www.bulletformyvalentine.com
myspace.com/bulletformyvalentine

Na, ez a recenzió sem lesz egyszerű... Illetve egyszerű lesz megírni, de irritáló sokaknak olvasni. A helyzet az, hogy amilyen menő volt anno ezt a zenekart szeretni, olyan divatos lett a  2010-es "Fever" óta pocskolni őket. A folyton ismétlődő panaszok: "elveszett a régi szikra"; "túl dallamos" (???); "mainstream rádióbarát megalkuvás". Megint kénytelen vagyok szembepisilni a trenddel, nekem éppen a "Fever" óta jönnek be igazán. Azelőtt egy arctalan amerikai metalcore "copycat" banda voltak, de 2010 óta saját hangot és - igen - szélesebb tömegekre gyakorolt vonzerőt keresnek. Nem értem, hogy ez miért lenne szükségképpen főbenjáró bűn.

A "Temper X 2" egyértelműen a "Fever" által kijelölt irányba halad tovább. Elismerem, talán az a bizonyos inga egy kicsit túl is lendült a vártnál. A "Fever" szerintem még kiegyensúlyozott ötvözete volt a metalcore-ra jellemző hasításnak és a dallamos power elemeknek. Most azonban már nemcsak a hörgések, de jóformán a fejszaggató riffek is kikopni látszanak. Sok - túl sok - a lassabb, sőt balladába hajló téma (Dirty Little Secret). Ráadásul egy-két nóta már inkább hasonlít az Offspringre vagy a Rise Againstre, mint az Avenged Sevenfoldra (P.O.W.). Ez valóban baj. Ha csak ezt vesszük alapul, érthető, hogy a korábbi rajongók miért nyafognak csalódottan.

A történetnek van azonban egy másik oldala is, ezt az olyan jól eltalált nóták képviselik, mint a nyitó "Breaking Point", a "Riot", a "Saints & Sinners" és a kimondottan Metallicásra sikerült, "Unforgiven"-tipusú "Dead To The World". Ha ezeket erőltetnék, akkor lehetne ugyan hangsúlyeltolódásokról beszélni, de kommersz árulásról nem. A szegény Bálint-napi "date" ellen acsarkodó Wales-i srácokat csak akkor lehet igazságosan megítélni, ha figyelembe vesszük: egy Nirvana földolgozásokat játszó garázsbandaként indultak. Ehhez képest nagy és egyértelműen pozitív előjelű fejlődést mutat a karrierjük. Mindazonáltal én is remélem, hogy a következő albummal kicsit visszakanyarodnak a "Fever" felé, ahol még domborítottak a power idomok.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika