Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
facebook.com/dockersguild
reverbnation.com/dockersguild

Ez a projekt nem tartozik azon megjelenések közé, amelyek nem igényelnek különösebb bemutatást. Jómagam is csak megkésve, Túrisas cimbora guberálása és ajánlása alapján jutottam közelebbi ismeretségbe vele. Douglas R. Docker, a projekt atyja, francia/amerikai billentyűs-énekes, aki a mindentudó Wikipédia szerint jelenleg Olaszországban, közelebbről Milánóban él. Még a kora '90-es években fogott bele ambiciózus vállalkozásába, hogy öt önálló, de összefüggő részben progresszív rock operát írjon általában a vallási intoleranciáról, de elsősorban a három nagy monoteista vallás: a judaizmus, a kereszténység és az iszlám nevében elkövetett atrocitásokról.

Azt kell mondjam, hogy szakmailag nekem ez nem túl szimpatikus témaválasztás, de mindenkinek szíve joga így gondolkodni... csak érezze át a felelősségét. Docker szerint a sztori nem irányul általában a vallás ellen, illetve konkrétan egyetlen vallás vagy felekezet ellen sem. Ennek ellenére a történet kiinduló premisszája az, hogy a vallást egy szilikon alapú életforma (a.k.a. Mystic Theocracy) találta ki, hogy befolyásolja, manipulálja és végül romlásba döntse az emberiséget. Hoppácska!!! Akkor ki is az intoleráns?

De hagyjuk! Itt a zenéről van szó, az pedig majdnem hibátlan. Docker ezzel a művével olyan neves exkluzív klubba kért bebocsátást, ahol Vivien Lalu (Shadrane) és Arjen A. Lucassen (Ayreon, Star One, Guilt Machine) már örökös tagok. A "The Age Of Ignorance" az öt részes magnum opusnak még csak az első fölvonása, de ha a többi is így sikerül, minden esélye meglesz a teljes jogú klubtagságra. Ugyanazt a szinti-orientált intelligens progresszív rockot kapjuk, mint pl. Lucassen mestertől. Itt a klasszikus elődökön (Pink Floyd, ELP, Genesis, Yes) túl, tetten érhetők hangsúlyos pop/rock és AOR hatások is: van benne némi Jean-Michel Jarre, Duran Duran, Asia és egyéb '80 évekre visszanyúló "csilingelés".

Ez mindjárt nem hangzik olyan bizarrul, ha rátérünk a vendégek tekintélyes névsorára: Göran Edman, Tony Mills (TNT), Amanda Sommerville a mikrofon mögött; Gregg Bissonette és Tony Franklin a ritmusszekcióban, valamint Guthrie Govan és Jeff Watson (Night Ranger) a kvintesszenciális hathúros hangszeren. Erős csapat... Talán még több is kijöhetett volna belőle, ha a szintetika nem uralná annyira az összképet. Ez persze ízlés kérdése, és a '80-es éveket idéző szinti hangzás mögül is kihallatszik a mindent magával ragadó epikus igényű zeneiség.

A nagyobb lélegzetvételű, teltebb hangzású és kalandosabb zenék kedvelőinek ez mindenképpen ígéretes mutatvány, főleg, hogy elvileg még négy rész várható belőle a nem túl közeljövőben. Azért jó, hogy van még egy pár olyan őrült kiadó, mint a Lion Music, amelyik gyakorlatilag a profit legkisebb reménye nélkül is bevállal Dockerhez hasonló művészeket.

Tartuffe