Kiadó:
Nuclear Blast

Honlap:
www.mysticprophecy.net

Nem vagyok a válogatáslemezek híve, de ennek az internacionális bandának az idei "best of"-ja igenis tetszett. Talán azért, mert nincs rajta hullámzó színvonal és ingadozó hangzáskép. Mire utal ez? A csapat egyenletes, megbízható teljesítményére, arra. Ha az eddig megírt közel száz nótájukból (csak azért sem számolom össze) véletlen-generátorral választanánk ki tíz-tizenkettőt, nagyot hibázni akkor sem tudnánk: egy erős, szinte egységes hangzású heavy/power korongot kapnánk.

Legnagyobb hibájuk is ez talán: a fenti tétel per definíció magában hordozza a nagy meglepetések hiányát; sem csalódni, sem eksztatikus izgalomba kerülni nem lehet egy új MP album kapcsán. Kapjuk, amit várunk, óramű pontossággal, kiszámíthatóan, atom biztosan. Na most, ha ez téged zavar, akkor hallgassál csak Metallicát, vagy mitt'omén mit, ízlések és pofonok ugye, van, aki nem szereti a meglepetéseket, van, aki pedig azt nem, amikor hülyének nézik és jól pofára ejtik.

Fentieknek megfelelően a "Killhammer" sem fogja megváltani a világot, én mégis azt mondom, megér egy misét. (Feketét, természetesen.) Egy cseppet karcosabb-harcosabb mint a Hammerfall középtempói felé sasszézó "Ravenlord" volt két éve, ergo jobb (tufa metalra gerjedők előnyben). A riffek most is hasítanak, az énekdallamok oda lettek pakolva, ahova köll, szóval nincs itt gond egy szál se. Azon meg tegyük túl magunkat gyorsan, hogy a Manowar után ők állnak a Heavy Metal klisék nagykönyvét kikölcsönzők listájának második helyén a pokol könyvtárában - ha mindig inni kellene a "kill", "die", "hell" szavak hallatán egy felest, már a lemez felénél dobnék egy hátast, szerintem.

Megmondom őszintén, én már abban sem vagyok biztos, hogy ez power metal egyáltalán (még ha a Brainstorm és a Firewind most is befigyel itt-ott). Akár a tematikát, akár a zenei megvalósítást nézem, sokkal inkább látom én ezt a világot DIO és Ozzy modern kori megfelelőjének, akik még a műfaj széthullása előtt alkottak és akiket éppen ezért a mai napig nem sikerült egyik alstílusba sem bekategorizálni. Ha már itt tartunk, talán nem véletlen, hogy ismét egy Ozzy feldolgozást biggyesztettek a lemez végére, ezúttal a klasszikus és briliáns "Crazy Train"-t, amit - ha hiszitek, ha nem - sikerült igen jól elkapniuk és egy kis, Mystic Prophecyre oly jellemző lendülettel megspékelniük. Ajánlott, na.

Kotta