Kiadó:
Massacre Records

Honlap:
www.mysticprophecy.net

Nana! Mi a rosseb ez? Az új Hammerfall? Igaz, hogy a görög-német banda is tradicionális nehézfémből készült oszlopokon nyugvó erőmetalt nyom, mint a svéd harcostársak, de sokkal tökösebben, sötétebben. Az ilyen Stormwitch-idéző középtempók és sablonrefrének eddig nem voltak jellemzőek rájuk, mint amivel rögvest a nyitószámban sokkolják a megszokott minőségre váró (vágyó) rajongót.

Szerencsére a "Die Now!!" aprítása rögvest eloszlatja – nem, nem a baljós felhőket, amik beárnyékolják a lemez hangulatát, hanem – a ráncokat a kritikus homlokán. Ez így már mindjárt más! Bizony, a Mystic Prophecy-től nyálmentes powert akarunk, valahol félúton az öreg és az új kontinens zenei hagyatéka között. Dimitri Liapakis (merthogy ő maga a Misztikus Prófécia) pedig meg is adja nekünk a mindennapi kenyerünket.

Ez a zenekar úgy jön föl, mint a talajvíz. Lassan, de biztosan. A megbízhatóság bizton említhető velük kapcsolatban, ahogyan a Firewind is ide citálható, mégpedig nem csak Gus G. okán, aki korábban itt is pengetett hellén tesója oldalán. Hanem mert zeneileg is hasonló ösvényen járnak – technikás gitárszólókkal fűszerezett, sallangmentes heavy/power metal a játék neve, melybe az ökölrázós, csorda-vokálos refrének is beleférnek időnként.

Nagy megfejtések nincsenek itten, és újdonság se. Mégis rendben van a cucc, mert a nóták kerekek, a riffek tökösek és az énekdallamok is elég erősek. Előrelépést az előző albumhoz képest nem figyelhetünk meg, de tőlük nem is ezt várjuk. A korong egyetlen hibája, hogy rövid: 40 percbe még egy Ozzy feldolgozást is belepréseltek (Miracle Man). Ebben – bár zeneileg jól átgyúrták szerintem – azért kiderül, hogy Liapakis (annak ellenére, hogy a magának írt számokban jól adja az ívet a jellegzetes, rekedtes hangján), nem egy Jorn Lande, ahogy az is, hogy Ozzy (idegesítő, nyávogó hangszíne ellenére) fénykorában azért nem volt olyan rossz énekes, ahogy az hírlik róla.

Úgyhogy nem kell megijedni, mégsem mentek át Hammerfallba – az erő még velük van, úgyhogy a "Ravenlord" nyugodtan mehet a lemezgyűjteménybe a "Fireangel" mögé.

Kotta