Tartuffe szerint tökéletes tévútra léptem az önkifejezése(i)mmel, de ez engem kevésbé tántorít el attól, hogy közreadjam, bátor ember vagyok, vagy mi! :-)

Nem dalszerű, ezt elismerem, legalábbis klasszikus értelemben biztos, hogy nem, de ha meghallgatjuk a legújabb Marty Friedman lemezt, ott sem igazán dalok sorjáznak, bár az összehasonlításba az ő művészete és az én önkifejezésem belesápad, ahogy szeretett Főszerkesztőm kedvelt anglicizmusa kifejezi a lényeget.

Ha gitározgatok, hangulatok, színek, képek jelennek meg előttem, ezért egyre inkább fontosnak tartom, hogy bár kezdetleges eszközökkel, de ezt valahogy láttassam is. De lehet, hogy mélyen a tudattalanban azért gondolkodom képi megvalósításban, mert a zene önmagában nem áll meg a lábán. :-)

Akárhogy is, köszönöm, ha meghallgatjátok!

Túrisas