Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.yesworld.com
facebook.com/yestheband

A progresszív rock egyik legendás őseként számon tartott Yes – egy évtizedes pihenő után – 2011-ben jelentkezett utoljára teljes lemezzel. A "Fly From Here" annyiból volt újdonság az együttes hosszú történelmében, hogy fő dalszerzőként visszajött Geoff Downes billentyűs (The Buggles, Asia), akivel annak idején a "Drama" (1980) lemezt készítették, és Jon Anderson helyett a kanadai illetőségű Benoît David (Close To The Edge, Mystery) énekelt.

Időközben sajnos (valamiféle betegségre hivatkozva) ejtették szegény Davidot és a Glass Hammerből magukhoz édesgették a szinte tökéletes Jon Anderson-klónnak minősíthető Jon Davisont, aki a zeneszerzésből és szövegírásból is kivette a részét. Ez papíron jól hangzik, de nekem David hangja jobban tetszett; kicsit talán több saját karakterrel rendelkezett.

A "Heaven & Earth" kb. 50 percben a Yes direktebb hangvételű, sőt – kimondom kerek-perec! – poposabb oldalát domborítja ki. Bár akad rajta pár 9-10 perces szerzemény, valódi progresszivitásnak, szimfonicitásnak (talán a "Subway Walls" kivételével) nem sok jelét látom-hallom, még annyit sem, mint amennyit a "Fly From Here" nyújtott nekünk. Talán kegyetlenül hangzik, de ez az őszinte véleményem: ez az egyik legunalmasabb tingli-tangli nyavalygás, amit a Yestől valaha hallottam. A hangzás is erőtlen, száraz, különösen a ritmusszekció tűnik nagyon enerváltnak. Steve Howe hozza a saját formáját, de Davison egyszerűen elégtelennek tűnik: talán van olyan hangja, mint Jon Andersonnak, de közel sem olyan jó dalszerző.

Az idén ezek szerint nemcsak az Asia, hanem a "rokonnak" számító Yes is csúnya csalódást okozott (nekem biztosan!). Geoff Downestől azt vártam, hogy talán könnyebben megközelíthető, dallamosabb, de keményebb hangvételt honosít meg a csapatban. Ezzel szemben csak lassabb, csöpögősebb, poposabb lett az egész. Ej, be kár!

Tartuffe