Kiadó:
Unicorn Digital

Honlapok:
www.unicorndigital.com/mystery
myspace.com/unveilthemystery

Ez tényleg misztérium, mármint az, hogy egy 1986-ban életre keltett, és 1992 óta hat lemezzel jelentkező együttes, ráadásul az általam igen kedvelt és jól ismert neo-progresszív rock műfajban, hogyan kerülhette el a figyelmem. Mindössze annyi mentségem van, hogy hagyományosan ennek a zenei irányzatnak táptalaja Nagy-Britannia és nem a francia kivándorlókkal benépesített Quebec.

A "titokzatos" zenekar voltaképp egy személyben Michel St-Pere, aki kezdetben egymaga kezelte az összes hangszert. Később inkább a gitárra koncentrált, és az évek során vagy egy tucat muzsikus segítette zenei látomásainak megvalósításában. Az idei korongon Antoine Fafard zsíros bőgőhangzása, Nick D'Virgilio (ex-Spock's Beard) furfangos ritmusai támogatják, miközben a mikrofon mögött a legutóbbi Yes lemezen is éneklő Benoît David-ot találjuk. A Yes-ben kvázi Jon Anderson klónként szerepelt, itt viszont megmutatja, hogy van saját hangja is.

Nem tudom megállni, hogy e helyen ne szóljam meg legalább egy kicsit a műfaj nagy klasszikusának (egyébként személyes kedvencemnek), a Marillionnak manapság nyújtott teljesítményét. A Marillion fáradt, önismétlő, digitális nyűglődésével összehasonlítva a Mystery kimondottan friss, és bár az irányzat jól ismert elemeiből építkezik, mégis ötletes, modern, olykor a keményebb hangvételtől sem visszariadó vállalkozás.

A Mystery a francia-kanadaiak válasza a német RPWL kihívására: vajon lehet-e a 2010-es években modern hangzással, fölturbózva, egyszerre szemtelenül és tisztelettudóan Pink Floyd-ot játszani? St-Pere erre a kérdésre frappánsan (az RPWL-t megszégyenítően) megfelel pl. a "Superstar" című dalban! Nem eget-földet rengető anyag, de Pink Floyd-Marillion-Arena, valamint The Flower Kings-Transatlantic rajongóknak kötelező!

Tartuffe