Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.mrbigsite.com
facebook.com/MrBigBand

Szerintem kevés olyan szívszorító dolog van a világon, mint amikor egy világhírű zenészt olyan betegséggel sújtja a sors, ami ugyan nem veszi el az életét, de élete hátralévő részében hangszere nélkül kell élnie… Ennek szörnyű, ugyanakkor – makacs kitartása miatt – bámulatos példája Jason Becker. Nem is olyan régen pedig arról értesültünk, hogy Pat Torpey-t, a Mr. Big dobosát Parkinson kórral kezelik, pontosabban kezelnék, ha lenne rá valódi gyógymód. A rövidesen kezdődő világ körüli turnéra az együttes már nem is vele, hanem Matt Starral (Ace Frehley) indul.

Bár nyilvánvalóan már soha többé nem fogják élvezni azt a fokú népszerűséget, amiben a '90-es évek elején volt részük, a Mr. Big ezen soha sem izgatta magát különösképpen. Japánban a legnehezebb korszakban is teltházas bulikat játszottak, de a 2002-es föloszlást sem lengte be a véglegesség siralmas hangulata. Valahogy érezhető volt, hogy ennek egy szerencsésebb időben folytatása lesz. Az eredeti tagokkal megszervezett újjáalakulás első terméke a "What If…" című album volt, amiről számomra érthetetlen okokból oldalunkon nem jelent meg külön kritika, viszont Túrisas kolléga jóvoltából figyelemmel kísérhettük a különböző live DVD-k megjelenését, illetve beszámolót is olvashattunk a 2009-es pesti buliról.

Az együttes konok állhatatosságát ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy a "…The Stories We Could Tell" ízig-vérig, 100 százalékig, hamisíthatatlanul és kompromisszumok nélkül Mr. Big. Náluk sohasem voltak korszakok, markáns váltások, kitekintő stílusgyakorlatok; még Richie Kotzen csatlakozása után is hűek maradtak önmagukhoz, egy olyan jellegzetes és öntudatos dalszerző, mint Kotzen sem térítette el őket a kijelölt csapásról (mint tette azt pl. a Poisonnel). Most, hogy megint Paul Gilbert gitározik és az 55 éves (!) Eric Martin (két évtizedet bármikor simán letagadhatna) még mindig csúcsformában énekel, újra sütkérezhetnének a sikerekben, ha erre a zenére manapság valódi kereslet lenne. Pedig ez az album szerintem még jobban is sikerült, mint a "What If…" Bár dominálnak a középtempós dalok, sőt a koncerten rögzített bónusz nótával (Addicted To That Rush) elég sok, összesen 14 szerzemény szerepel a CD-n, egyáltalán nem unalmas. Nincs mese, a Mr. Big név garancia a minőségre.

Tartuffe