Azoknak, akik a kiadót látva elhatározták, hogy nem szerzik be a DVD-t, előrebocsátom, hogy kapitális nagy bakot lőnek. Tény, hogy eleddig az olasz Frontiers kiadó körömszakadtáig és koncepciózusan ragaszkodott ahhoz, hogy 12 megjelent DVD–jükből pont egy tucathoz lehessen hozzárendelni a filléres kiállítású, alulvilágított, kisszínpados, gyenge hang -és képminőségű jelzőket. A koncepció pedig abban állt, hogy a filléres kiállításhoz, mint alapfelszereltséghez, tetszés szerint és virtuóz módon választott a kiadói team, további egy-egy hibát a felsoroltakból.

Na, de ennek most vége! Megjelent a 13. és megjelent az első minőségi kiadványuk. Szinte nem is hiszem, hogy a gyönyörű, könyvszerű kiállítású DVD hátulján a Frontiers-logó szerepel. Nekem ez már összenőtt a booklet nélküli, fekete műanyag tokkal. Spongyát rá! Könyvszerű, tehát lapozni is lehet, benne szép koncertfotókkal, képes diszkográfiával. Azt mondjuk nem értem, hogy utóbbiból miért kellett kifelejteni a Kotzen-nel készült lemezeket, de legyen, a Diesel-buli után ezt is elnézem nekik, hamisítsunk történelmet, nekem ezek úgyis megvannak, sőt innen üzenem, hogy a koreai kiadású, utolsó koncertjüket megörökítő "Farewell Live in Japan" DVD-m Richie Kotzen-nel nemcsak, hogy létezik, de nagyon súlyosan aláz is.

Ahol befejezték tehát, onnan a folytatás. És nem akármilyen!  Budokan. Ez önmagában is fogalom, akinek esetleg nem, azt Joey DeMaio határozottságával, de udvariasan megkérjük, hogy igyekezzen kifelé… Ehhez méltóan pedig egészen pazar a kivetítős nagyszínpad, a fények, a teljes show, kiegészülve egy teljesen kiéhezett és elragadtatását nem leplező, teltháznyi közönséggel.

Akik ott voltunk a Diesel-ben, tudjuk, hogy létezik az elragadtatásnak az a foka, amit nem lehet, de nem is kell leplezni, amikor átszakadnak a gátak, amikor az sem érdekel, hogy a mellettünk lévő hülyének néz bennünket, főleg, hogy tudjuk, a mellettünk lévőt is hülyének nézik, és így tovább, míg a kör be nem zárul, inkluzíve és kizárólagosan "hülyékkel".

Nyílván ezúttal árnyal a vizuális élményen valamit, hogy ezek a "hülyék" momentán japánok, azzal a jellegzetes idióta félmosollyal a szép kerek fejükön, de másrészről az is igaz, ők akkor is vásárolták a csapat lemezeit, amikor másfelé lesajnálták a "nyálas" MTV bandát. Nem ők érdemelték tehát, hogy egymáshoz lapítva, percről percre erősebb koncentrációjú, általános hónaljszagban, valamint területi megoszlásában eltérő intenzitású, de speciel a nekem jutó mikroklímában (egy négyzetméteren osztoztunk négyen) egyértelműen beazonosítható fingszagban töltsék el a pontosan két órát. Nem panaszkodom, mert a nettó fingszaggal együtt is az év bulija volt számomra, ráadásul most már könnyebben, dalról-dalra is fel is tudom idézni, mert a DVD, néhány klasszikussal, és egy akusztikus blokkal kiegészülve, egy az egyben tartalmazza a budapesti műsort.

Négy felszabadult, jókedvű hangszervirtuóz tolja csuklóból a hard rockot, spontán hangszeres sziporkákkal kibővítve itt-ott a nótákat, majd három órán keresztül, tökéletes összhangban. Akinek a Mr. Big kapcsán pedig még mindig csak a "Wild World" és "To Be With You" felemlegetésére futja, azt nagyon nagyívben ssssssz… ööö…, kerüljük ki. A hangzásra és a kameramunkára sem lehet panasz, mindkettő közelít a tökéleteshez.

Ha kötekedni kell, akkor elmondom, én nem kizárólagosan japánul föliratoztam volna az anyagot, de lehet, hogy Nápolyból (Frontiers főhadiszállás) ez valamiért remek ötletnek tűnt, valamint gondoltam volna azokra is, akik szerették volna egy vásárlással letudni a CD/DVD beszerzést. Ilyen kombó nem készült, így most lehet majd külön kicsengetni a zsét a CD-re, azt követően meg zavartan magyarázkodni otthon az asszonynak.

Túrisas