Kiadó:
PledgeMusic

Honlap:
facebook.com/warmen

Janne Viljami Wirman (alias: Warman) a Children Of Bodom rajongóknak talán ismerős (hiszen a finn dallamos halálbrigád billentyűse), de másoknak valószínűleg elég idegenül cseng a név. Billentyű-orientált és nagyrészt instrumentális szólólemezei alighanem még az elkötelezett Children Of Bodom fanoknak is geil magamutogatás, pedig nekem mindig is bejött az ilyesmi; kifejezetten szeretem pl. Richard Andersson (Majestic, Time Requiem, Space Odyssey) munkáit, de Bob Katsionis (Firewind, Outloud) hasonló szólóalbumait is. Ez mondjuk nem hatja meg az olyanokat, akiket epileptikus rohamok környékeznek, ha metál zenében billentyűt hallanak (van ilyen ismerősöm).

Wirman saját projektjének ez már az ötödik lemeze, s mint ahogy eddig, úgy most sem érdekelték rajongói elvárások, produceri utasítások, eladási mutatók, toplistás helyek, vagy a műfajon belül érzékelhető divatáramlatok. Ez Wirman családi vállalkozása (testvére, Antti a gitáros), ahová barátait, kedvenc muzsikustársait hívja meg vendégszerepelni. Egy tipikus Wirman lemez úgy néz ki, hogy van néhány instrumentális, neo-klasszikus stílusban fogant szerzemény, különböző énekesekkel színesített skandináv power dalok, egy Alexi Laiho (Children Of Bodom) által fölhörgött durvulás, és pár földolgozás dal. Az utóbbiak mindig kiverik nálam a biztosítékot: nincs ez különben a jelenlegi kiadvány esetében sem; mind Madonna "Like A Virgin"-je, mind Alice Cooper "Man Behind The Mask"-ja teljesen vállalhatatlan.

Pontosan ez a "kőbe vésett" forgatókönyv az oka, hogy egy Warmen lemez nekem mindig 50%-os. Azonnal kivonom belőle a földolgozásokat, valamint azokat a dalokat, amelyeket a jellegtelen hangú Jonna Kosonen énekesnő jegyez. Jonna mellesleg újabban Geagea néven fut; talán ez a kedves férj családneve (?). Az instrumentális szerzemények jobbára rendben vannak, és szerencsére mindig akad néhány remekül eltalált, férfi énekesekkel készített power darab. Korábban megfordult már itt Timo Kotipelto a Stratovariusból és Marko Warra is a TunnelVisionből, de ezúttal Laiho mellett csak Pasi Rantanen jutott szerephez, aki a legfrissebb hírek szerint visszakerült a Thunderstone-ba (hál' Istennek!). Bármennyire is szeretem Rantanent, nagyon hiányzik Waara (Ozzy finn progos alteregója) és vele együtt a zseniális TunnelVision, de ez van...

A "First Of The Five Elements" nem a legjobban sikerült Warmen lemez, de a 12 nótából most is van kb. 5 (The Race, Suck My Attitude [Atyavilág! Az a fejszaggató riff!], When Worlds Collide, Devil In Disguise, Anger), ami garantáltan fölkerül az mp3 lejátszómra.

Tartuffe