Kiadó:
Music Theories Recordings

Honlapok:
www.teramaze.com.au
facebook.com/teramaze

A kedvenc bandáimra vonatkozó infókat általában jól képzett vérebként szagolom ki és vadászom le, de az ausztrál Teramaze új lemezének megjelenése még engem is meglepett. Ki gondolta volna, hogy a hosszú, összetett "Esoteric Symbolism" után mindössze egy évvel már kezemben is tarthatom az új, majd' egy órás anyagot. Azt sem tudtam, hogy Dean Wellsék közben istállót váltottak, a Nightmare-től átmentek a Music Theories Recordingshoz, sőt Brett Rerekura énekest is lecserélték egy fiatal hasonmására, bizonyos Nathan Peachey-re, akinek annyira hasonlít a hangja elődjéhez, hogy a frontemberes őrségváltás tényét pusztán a zenét hallgatva talán nem is regisztrálom.

Az eredetileg thrash bandaként indult aussie-kat az "Anhedonia" című albummal szerettem meg, amellyel határozottan progos irányba kezdtek el tapogatózni. Az "Esoteric Symbolism"-on gyakorlatilag már nyoma sem volt a cséplőgépes múltnak, a "Her Halo" pedig már kerek-perec progresszív metál album, méghozzá a zseniális, saját hangon megdörrenő fajtából. Az "Esoteric Symbolism"-mal sokat birkóztam, mert az én ízlésemnek kicsit hangosan és aránytalanul szólt, valamint képtelen voltam megérteni, hogy a fantasztikus képességekkel megáldott Dean Wells miért spórol a gitárszólókkal.

A "Her Halo" most szépen elaltatta, kisimította minden berzenkedésemet, mert arányos, tiszta a hangzás, dallamosabbak a nóták és Dean Wells keze sokat, sebesen és figyelemreméltó biztonsággal kapirgál a fogólapon. Huj-huj-hajrá! Persze ez közel sem jelenti azt, hogy valami gitár-sovén magamutogató szólóalbumával van dolgunk, ahol a többi zenész csupán statiszta. Itt minden jó arányérzékkel alá van rendelve a kompozícióknak, amelyek közül a lemezt indító és záró több mint 10 perces tételek a kedvenceim.

Nincs értelme túlragozni a dolgot, a Teramaze egy rövid esztendő alatt olyan anyagot tett most le az asztalra, amit nem kell kóstolgatnom, hétről-hétre rájárnom, hogy barátkozzak vele; már elsőre éreztem, hogy toplistás a cucc! Nekem kifejezetten szimpatikus, hogy nyíltan vallásosak a srácok, de a kétkedőknek el kell mondjam, a Teramaze az általam ismert keresztény zenekarok közül a legkevésbé tolakodó módon hitvalló. Lehet, hogy Wellsék - ahogy mondani szokták - "down-under" laknak, de nálam most "up and above" futnak a kedvencek között!

Tartuffe