Docker's Guild: The Heisenberg Diaries - Book A: Sounds Of Future Past (2015)

cover_3.jpg

Kiadó:
Lion Music (digital)

Honlapok:
facebook.com/dockersguild
reverbnation.com/dockersguild

Talán akad egy-két olyan olvasó, aki még emlékszik Douglas R. Docker francia-amerikai, de Olaszországban (közelebbről, Milánóban) élő billentyűs progresszív rock projektjére, amelynek első része 2012-ben jelent meg, s a szerző már akkor egy 5 részes szériát ígért. Eredetileg azt gondoltam, hogy összefüggő történet kerekedik majd ki ebből, de a tavaly megjelent második részt alapul véve alighanem tévedtem, a "Hesienberg napló" első könyve ugyanis tematikusan nem kapcsolódik az előző, lényegében vallásgyalázó anyaghoz.

Az új dalcsokor tulajdonképpen nem is saját szerzeményekből áll, hanem Docker kedvenc (legfőképp retró) sci-fi/fantasy sorozatainak címzenéit dolgozza föl sajátos, Arjen Lucassenre hajazó "progresszív space rock" stílusban, amelyben egyértelműen a szintetizátorok (annak is '80-as évekre jellemző hangszínei) dominálnak. Az egész érdekessége az, hogy Dockeren kívül az összes zenész nő: a dobos, gitáros, basszer, mindenki. A többnyire olasz hölgyekről természetesen még sohasem hallottam, viszont az énekesek közül ismerek kettőt: Amanda Somerville-t és Elize Rydet.

A 2012-es bemutatkozással kapcsolatban még arról írtam, hogy amennyiben Docker begyújtja a rakétákat, ezzel az öt részes projekttel be tudja magát dolgozni egy olyan exkluzív társaságba, ahol Arjen Lucassen vagy Vivien Lalu az ászok. Ez a lemez azonban hatalmas csalódás, nem csak azért, mert egyfajta ötlettelenségről tesz tanúbizonyságot, hanem mert a földolgozások többnyire rém vásáriak. Mondjuk a Queen-féle Flash Gordon téma, vagy a Doctor Who címzenéje még elmegy, de a Barbarella, a Neverending Story (itthon: Végtelen történet), vagy a Space-Patrol (magyarul: Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai) átiratok kimerítik a gyalázat fogalmát (már eredetiben is). Utóbbit már gyermekkoromban is szenvedélyesen utáltam: "Felszállt az Orion / Benne McLane a parancsnok / Hasso a gépháznál / Johnny a kilövő állomásnál /Tamara ideges / Jack és Helga szerelmes / Zúgnak a harangok / Jönnek a piszkos varangyok." ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!

A Lion Music gondozásában csak digitálisan megjelent anyag címéből kiindulva (Book A) várhatunk legalább még egy részt (Book B). Na, attól mentsen meg minket a nagyon Jó Isten!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika