Honlap:
www.virtualsymmetry.com

Amikor egy pár évig Rómában laktam, első kézből tapasztalhattam, hogy bizonyos körökben ott milyen kultusza van a progresszív muzsikának, főleg a Dream Theaternek. Ez a koncerteken különösen is "tapintható" rajongás természetesen megjelenik abban is, hogy megannyi banda játszik arrafelé ilyen muzsikát, van köztük simán elsőligás, de persze akadnak igen tehetséges epigonok és kevésbé tehetséges, de legalább eredeti csapatok is. Aki követi blogunkat, tudja, hogy előszeretettel "jelentünk" az olasz "versenyzőkről".

Nem tudom, emlékszik-e valaki a nápolyi illetőségű Mind Key nevű együttesre, akiket (gondolom, mivel helyi srácok) a Frontiers karolt föl annak idején. Utoljára 2009-ben jelent meg lemezük, amiről írtam is, azóta viszont nagy a csönd a brigád körül. Csak azért említettem őket, mert a Virtual Symmetry – bár ők északiak, pontosabban Milánóban székelnek – fölöttébb emlékeztet rájuk. Tipikusan olasz karakterű progresszív metált játszanak, ügyes, de nem káprázatos hangszeresek, és még a furcsa, de nem emészthetetlen dallamviláguk is nagyon hasonló.

Az alapító gitáros, zeneszerző, producer Valerio Æsir Villa hosszú évek óta keményen dolgozik ezen a lemezen, a hangzás pl. ennek megfelelően kifogástalan, de még nagynevű vendégeket is sikerült "szerződtetni". Rövid epizódszerepre beugrott Jordan Rudess (Dream Theater), Alessandro del Vecchio (Hardline, Voodoo Circle, stb.) és Marco Pastorino (Secret Sphere) is.

A lemez mindössze hét szerzeményt tartalmaz, ebből az első egy rövid szimfonikus intro, a negyedik pedig egy elég közönséges akusztikus zongoradarab, van viszont a végén egy három részes, 23 perces "szvit". Azt kell mondjam, ez a címadó tétel viszi el a hátán az egész albumot. A szimfonikus betétek igaziak, ízlésesek, nem tolakodóak, és az inkább rockos, mint metálos hangvétel is jobban áll az együttesnek. Ígéretes bemutatkozás, remélem nem jutnak a kvázi tetszhalott Mind Key sorsára...

Tartuffe