Kiadó:
Provogue/Mascot

Honlapok:
www.jeffhealey.com
facebook.com/jeffhealeyofficial

Sosem értettem, egy nemzetközileg elismert, népszerű előadó halála után sok-sok évvel a beragadt fiókokból hogyan kerülnek még elő  "elveszett" fölvételek, főleg egy egész albumnyi. Ez már Jimi Hendrix poszthumusz anyagaival kapcsolatban is fölmerült (Valleys Of Neptune, Electric Church). Az értetlenségen túllépve azért örülünk annak, ha egy nagy kedvenctől, akit már elragadott tőlünk a halál angyalának fagyos ölelése, megjelenik egy anyag eddig ismeretlen számokkal. Ezt a csodák egyik minősített kategóriájába tartozó jelenségnek tekintem.

Szegény Jeff Healey, amikor 2008-ban, gyakorlatilag egy egész életen át tartó küzdelem után a rák különböző formáival, visszaadta lelkét Teremtőjének, még annyi éves sem volt, mint én most. Legutolsó lemeze, a "Mess Of Blues" kb. két hónappal tragikus halála után került a boltokba. Akkor azt hittük, ez volt Jeff utolsó üzenete rajongóinak – a síron túlról. A "világtalan, ámde sokunknál világosabban látó" gitáros-énekes hagyatékát örző-gondozó alapítvány most Jeff egyik legjobb barátjának, Roger Costának gondozásában előbányászott néhány kiadatlan fölvételt, amit remasztereltek, a modern technika segítségével följavítottak, hogy így tisztelegjenek 50. születésnapján a kiváló muzsikus emléke előtt.

Bár nem világos, hogy erre miért kellett ilyen sokáig várni, az eredmény bőven kárpótol minket. A kvázi-demókból fölturbózott dalok dögösen szólnak, teljesen frissnek tűnnek, bizonyítva, hogy mind a műfaj, mind Jeff művészete kortalan. Nem egészen értem, hogy az olyan kiváló saját szerzemények, mint a "Daze Of The Night", "Please", vagy a "Temptation" miért hullottak ki annak idején a válogatáskor. Szokás szerint találunk itt néhány jól sikerült földolgozást is, pl. "I Misunderstood" (Richard Thompson), "Put The Shoe On The Other Foot" (Albert Collins), de az összes nóta közül most leginkább Jeff szívszaggató akusztikus balladája, az "All The Saints" talált el: "It's hard facing the truth, and embracing all the saints of my youth..."

Kedves Jeff, azok közé az alázatos, szeretnivaló zenészek közé tartoztál, akiknek elköltözése ebből az árnyékvilágból mélységesen megrendített. Köszönöm, hogy onnan, ahol már az örök fiatalság szentjeinek ölelése vigasztal földi szenvedéseidért, a túlvilágról is megajándékozol minket tehetséged gyümölcseivel.

 Tartuffe