Mindenképpen jót tesz a szakmaiságnak, hogy a stáb fele (2, azaz kettő fő) rendelkezik több (Rose) – kevesebb (TURI) hangszeres jártassággal. Ez egy-egy produkció reális és objektív megítélésénél sokat számít, noha magam is ellene vagyok annak a  "zenész-náci" szemléletnek, hogy minden megjelenést szigorú, maximalista zenész-szakmai szűrőn nyomjunk keresztül és eszerint értékeljük. Meggyőződésem szerint ez a hozzáállás a muzsika lényegét veszi el. Bizony, néha pl. a Ramones a jó megfejtés, nem pedig a 64 perces progresszív elszállás. Néha pedig fordítva. Tényleg megdöbbenek olykor, hogy szakmai (pl. gitáros) fórumokon, milyen – számomra – totális részletkérdésekről képesek eszmét cserélni napokig a zenésznácik. De legyen ez az én bajom, meg helye van ennek is, így színesebb is a világ.

No, de a lényeg nem ez, hanem, hogy kollégánk "annyi balszerencse közt és oly sok viszály után" elkészült második dalával, amit ezúton adunk közre.

Tehát a Dionysosrising blog proudly presents:

 Túrisas