Solidity: An Abnormal Collection (2016)

solidity_album_art.jpg

Honlapok:
facebook.com/solidityband
solidityband.bandcamp.com

Most mondjátok meg, nem jóleső érzés a borítóra nézni? – Nem. Na, jó, tényleg nem, mert azonnal szuicid hangulata lesz az embernek, és akiben megvan a hajlam, még képes és kárt tesz magában, de ha onnan nézem, hogy újra egy hazai csapat, aki ad a külcsínre, akkor meg nézegetem én ezt nagyon szívesen. Részletgazdag, pompás artwork, sok-sok formalinban tárolt aggyal meg két kínzott bácsival. És nem is csak a külcsín miatt örülök, hanem úgy általában, mert ahogy megérkezett a csomag, egy bónusz CD-vel, amelyen a legfontosabb infók vannak a Triesz László vezette öttagú csapatról, az tanítani való, és olyan elkötelezettséget mutat, amire lehet építeni.

Ami pedig a legfontosabb: A zene sem lombozott le, akarom mondani, de, baromira, ám ahogy a képi megjelenésben, itt is a kettősség érvényesül. A művészettel elért hatás, illetve a mindezt láttató produktum minősége. "Lombozni" akarnak, nagyon is, bevallottan: "A szövegek az emberi elme – sokszor legsötétebb – bugyrait boncolgatják különböző aspektusokból. Hol a lázadó, hol a kispolgár, vagy éppen egy haldokló lelki vívódását jelenítik meg. Ami közös bennük az a zaklatottság, a kibékülni nem akarás korunk társadalmi normáival, jelenségeivel, vagy éppen saját magukkal. Ártány, csalódás, vívódás, barátság, gyűlölet, hit… Érzelmek, melyeket elfojtunk, gyűjtögetünk odabent és aztán vagy kirobbanunk, vagy belehalunk." – mondják ők a promóciós anyagban a szövegekről, és ugye senki nem képzeli, hogy ennek zenei kifejtéséhez party metal dukál a Steel Panther vonalról?

Saját maguk a Scar Symmetry és a Nevermore zenekarokat jelölik meg fő hatásként, ami alapján kb. reális képet is kapunk a Solidity-ről. Riffelésben inkább Nevermore, a váltott (tiszta és hörgő) éneklés pedig inkább a Scar irányába mutat. Jól is van ez így nekem, merthogy módfelett csippantom mindkét alapbandát. Küzd is derekasan a Solidity, hogy méltó legyen a példaképekhez, bár mind dalszerzésben, mind a villantós szólók tekintetében egyelőre még inkább nyomkövetőknek és nem trónkövetelőknek számítanak.

Nem hiszem, hogy ezzel bármi rosszat is mondtam, merthogy a megjegyzés alapja csupán az objektív összehasonlítás volt. Önmagában nézve a Solidity is magas minőséget képvisel, mind megszólalásban, mind hangszerkezelésben, sőt dalszerzést tekintve is remekül teljesítenek, azt pedig külön a javukra írom, hogy nem a hivatkozott csapatok szolgai másolására törekszenek, hanem a saját zenei arculat kialakítására.

A Solidity mert nagyot álmodni és erre a lemezre, annak kiállítására (gyönyörű digipack!) büszkének lehet és kell lenni. Részemről egy szimpatikus és zeneileg nagyon felkészült csapatot ismertem meg!

Túrisas

Címkék: lemezkritika