Kiadó:
Sony Music/Gain

Honlapok:
www.artnationswe.com
facebook.com/artnationswe

"A skandináv/svéd dallamos rock géniuszának egy újabb, fiatal inkarnációja." Ezzel a tömör jellemzéssel tökéletesen elegendő lenne bemutatnom az Art Nation nevű formációt, nagyon mást, többet, felcsigázóbbat nem is mondhatnék róluk. Egy ilyen rövid recenzió azért mégiscsak kiverné a biztosítékot, így igyekeznem kell néhány hasznos többletinformációval is szolgálni. Pl.: a bandának nem ez az első lemeze; a debütáció 2015-ben történt "Revolution" címmel, jóllehet annyira azért nem forradalmasította a szakmát; engem is nagy ívben került el. Egyszerűen annyira sok ilyen banda "terem" arrafelé, hogy vagy ütősebb bemutatkozás szükségeltetik, vagy tartósabb jó munkával kell a figyelmet magukra irányítani.

Az Art Nation az utóbbi utat járta be, és kitartásuk jutalmaként nem csak én, de a Sony Music is fölfigyelt rájuk. Ezúttal annyi figyelmet, stúdióidőt (értsd: pénzt) kaptak, hogy neves szakemberek egész garmadája dolgozott a második album sikerén: producerként Jakob Herrmann (Amaranthe, Evergrey, Hardcore Superstar), Theodor Hedström és Christoffer Borg (Kee Marcello, Bob Hund), hangmérnbökként Jacob Hansen (Amaranthe, Volbeat) és Adam “Nolly” Getgood (Periphery, Devin Townsend). Az eredmény garantált és magáért beszél.

Az Art Nation tipikus képviselője a szuperdallamos skandináv hard rock legújabb generációjának: tele vannak fiatalos energiával, nem irtóznak az óvatosan adagolt digitális hangzástól, sem a kvázi diszkó ritmusoktól. Muzsikájuk sok tekintetben rokonságot mutat az Eclipse és a H.e.a.t által képviselt stílussal, megközelítéssel, zenei "szemlélettel".

A "Liberation" szerintem erősebb, színesebb, változatosabb lett elődjénél: az albumot indító erősen Eclipse-hangulatú "Ghost Town" minden dallamérzékeny rocker lábát villámgyorsan elsöpri, a "Kiss Up & Kick Down"-t nem lehet kóruséneklés és karlengetés nélkül hallgatni, de a kövérebb, kétgitáros riffeket és váltott szólókat kedvelők is elégedetten rázhatják az öklüket pl. a "One Nation"-re.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az Art Nation már rátalált a saját hangjára, úgy tűnik, még keresik a helyüket az eléggé telített svéd/skandináv piacon, de mivel szemtelenül fiatalok és tehetségesek, bőven van még idejük a tapogatózásra, miközben egyre jobb lemezekkel szórakoztatják a dallamfüggő pop-rockereket (mint amilyennek időről időre én is érzem magam).

Tartuffe