Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.treatnews.com
facebook.com/treatofficial

Némi lemaradással, de végre itt van a svéd dallamos hard rock verhetetlen nagy öregjeinek, a Treatnek koncert DVD-je. Illetve az már régóta "itt" van, csak éppen eleddig nem volt időm lelkiismeretesen kielemezni az anyagot. Figyelmes kis csomag ez a Frontiers kiadótól, akik 2010-ben haló porából támasztották föl a bandát. Nem is akármilyen visszatérés volt az, a "Coup De Grace" igazi kegyelemdöfésnek bizonyult, talán jobbnak is, mint a rá következő "Ghost Of Graceland".

A milánói Frontiers Festivalon, 2016. április 23-án rögzített bulit láthatjuk a DVD-n, ami azért jó hír, mert a nápolyi kiadó látványban tipikusan prűd anyagaihoz képest itt legalább adott volt egy rendes fénytechnikai felszerelés. Mindjárt meg is jegyzem, hogy a fővilágosítót sürgősen föl kellene világosítani arról, hogy gitárszóló közben azért illik a szólógitárosra irányítani legalább egy árva szpotlámpát. A néha hisztérikusan rángatózó, ide-oda fókuszáló kameramanoknak is szívesen rácsapnék a kezére, de az utólagos vágásnál mindenképpen illett volna odafigyelni arra, hogy szólók közben nem váltogatjuk ötletszerűen a beállításokat. Anders Vikström dögös és technikás szólói alatt ki a fityfene kíváncsi a dobosra, vagy a messze legrosszabbul megvilágított billentyűsre?

Persze ha arra gondolok, hogy az énekes, szegény Robert Ernlund leginkább úgy néz ki, mint Hector Barbossa (Geoffrey Rush) a Karib-tenger kalózaiban, talán jobb is, hogy az operatőrök nem voltak a helyzet magaslatán. Sajnos nagyon kevés rockernek adatik meg, hogy bájosan öregedjék meg: a túlságosan szűk nadrágból kibuggyanó úszógumi, az ujjatlan trikóból kikandikáló megereszkedett fölsőkarok, a tatás totyogás és a csapzottan lapuló, pókháló-szerű haj nem hízelgő dolgok...

Ha a fényképezés (a Frontiersra jellemzően) hagy is kívánnivalót maga után, a hangzás egyszerűen lehengerlő... túlságosan is az. Ez persze hozzáállás kérdése; sokakat idegesít, ha egy közel sem tökéletes élő fölvételt utómunkálatokkal políroznak föl. Ha nem tolakodó, nekem ezzel semmi bajom (inkább mint egy ratyi bootleg szörcsögés). Természetesen nem lehet kizárni, hogy Ernlund "élemedett" kora ellenére bomba formában van (láttunk már ilyet, pl. Glenn Hughes), vagy hogy a bandában mindenki úgy vokálozik, mintha frontembernek született volna (ilyet is láttunk, pl. Richie Sambora). Valójában azonban – főleg a helyszínen készült amatőr fölvételek alapján, amelyek kikerültek az internetre – egy eléggé indiszkréten végrehajtott utómunkálat eredménye a hibátlan hangzás, a telt gitárok, a stúdió-minőségű ének, a kamarakórusokat megszégyenítő vokálok. (Miközben pl. a "Get You On The Run" közönségénekeltetős része már-már komikus, hiszen a közönségből szinte semmi sem hallatszik.)

Minden gyöngesége ellenére örülök a DVD-nek, mindenképpen hiánypótló kiadvány; annak bizonyítéka, hogy a '80-as évek sokat kárhoztatott "hajbandái" sokszor bizony megkérdőjelezhetetlenül professzionális, ma is utánozhatatlan dallamérzékkel megáldott zenekarok voltak, nem csak ipari mennyiségű kokaintól, féktelen kicsapongástól, bábeli-torony méretű egótól gyötört, pufihajú, nyegle cicafiúk.

Tartuffe

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés